Szerdán kaptam a hírt ... egy számomra nagyon kedves, volt-főiskolai csoporttársam, Lehoczki Gergő kollégám, barátom távozott el közülünk. Még most sem tértem igazán magamhoz a hír okozta sokkból. Két napja tervezem ezt a bejegyzést ... de nem egyszerű ilyenkor írni ... még most sem. Irdatlanul szomorú vagyok, hogy ő már nincs többé, csak az emlékezetemben. De akármikor rá gondolok, még most is vigyort csal az arcomra.

Több napig őrlődtem. Csak zakatolt és zakatolt az agyam Lehoról. Eszembe jutottak az együtt eltöltött órák, bulik, a bécsi kirándulás, stb. És ezekből mindig egy dolog összegződött bennem, hogy milyen is volt ő.

Remek ember és barát volt. Tehetséges író és hihetetlenül művelt. Mindig volt egy jó szava, akárki mellé is ült le. Mert hát gyakran utolsóként érkezett az órákra. :) De ennek ellenére mindig kivágta magát, ha valamelyik tanár belekérdezett az anyagba. A zöld pulcsiját (ami a képen látható) soha nem fogom elfelejteni, szinte egybeforrt vele. Minden hülyeségben benne volt, vagy nem egyszer ő volt a forrása. :)

Hiányozni fognak a vele eltöltött órák előtti cigizések! Mindig hosszúkávét vett mellé. :)  Élvezte a főiskolát, de az órákat nem mindig. :) "Néhányat" ki is hagyott. :) Emlékszem, nem egyszer jött hozzám jegyzetért. :) Neki mindig szívesen adtam, és nem is vártam tőle semmit cserébe, de ő mindig meghálálta valahogy (ált.-ban sörrel). Elmebeteg és szinte kitalálhatatlan poénokkal szórt minket (legnagyobb örömünkre). Szerintem a saját temetésén is, ő dobná be a legelső viccet. És azt is tudom, hogy halálára, köbö annyit mondana: Szard már le!

Jaj, Leho, ... a kurva életbe ...

Nem megy ez nekem. Valaki azt mondta nekem, hogy a legjobb befejezés egy íráshoz, nem más, mint egy idézet. Valaki már megfogalmazta azt jól, és csak kölcsön kell venni, nem kell izgulni miatta. Én is választottam egyet, Arany Jánostól, mely így szól:

"Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!"

... és ha egyszer találkozunk Leho, ugye elszívunk még egy cigit?!