Hogy ne csak film, meg sorozatajánló legyen; most inkább térjünk át zenei területekre. Vagy egy számomra nagyon kedves együttes és őket szeretném most bemutatni nektek, és egy kis kedvet is hozzájuk (hogy akár a jútyúb-on rájuk keressetek).

Ez az együttes, nem más mint a Frou Frou nevű formáció, és Details c. albumukat már szinte ronggyá hallgattam. A dalszerző-énekesnő Imogen Heap és a hangszerelő-producer Guy Sigsworth elektronikus popduója a Frou Frou (Guy ezt a nevet egy Baudelaire-versben találta, ahol a táncosnők szoknyájának suhogására utalt).

A Details albumot nemcsak szerzőként, de hangszerelőként és hangszeresként is közösen jegyzi a duó, ami Imogen érdemeit növeli, de nem csökkenti Guy-ét sem. Lemezük nem több egy hangulatos, de ártalmatlan elektronikus downtempo popkalandnál, mely különösebb eredetiség nélkül, itt-ott finom megoldásokkal, de legalább tökéletes énekhangon mesél el költői képekben gazdag szerelmes történeteket. Sigsworth igényes, intelligens alapjai és Imogen zaklatott, élő beszédet idéző szövege, lihegős éneke és fátyolos vokáljai perfekt elegyet alkotnak, modern kísérleti popzenét. Az élő hangszerekkel - zongorával, gitárral, vonósokkal - megtámogatott humánus, ám sajnos mégis gyakran hűvös elektronika tovább színesedik a két szerzeményben társszerzőként is jelen lévő ambient zenész, Jon Hassell trombitájával. Noha a kritika kedvezően fogadta munkájukat,  a nagyközönségnek nem annyira nyerte el a tetszését, mint ahogy számították, így aztán 2003-ban egy világ körüli turné után, amely során Angliában, Európában és az Egyesült Államokban is megfordultak, a kiadójuk, az Island Records nem adott lehetőséget egy második album elkészítésére.

Ez az album tökéletes aláfestője lehet egy nyugodt utazásnak (buszozásnak), ahol a tájat fürkészve, gondolataink csak szállnak és szállnak végtelenül, és az élet apró örömeit jutatják eszünkbe.

Az együttesről: http://www.myspace.com/froufrou

És az egyik kedvencem tőlük (direkt nem a Let go-t választottam):