Már régóta szerettem volna pótolni egy hiányosságomat, mégpedig megnézni az Egy kosaras naplója c. filmet, mert sok ismerősöm ajánlgatta, hogy milyen karaj film. Tegnap sikerült megnéznem, hááát ... annyira nem nyűgözött le.

A Jim Carroll önéletrajzi regényéből készült filmben Leonardo DiCaprio kelti életre a költőt. Nem szeretem annyira őt, de azt kell mondanom, nem alakított rosszat. A film a ragyogó pályafutás előtt álló fiatal Jim Carroll-ról szól. Az ígéretes kosárlabda-tehetség vagányságból kipróbálja a drogot és kábítószer egyre inkább rabul ejti és lezülleszti. És ettől kezdve iskolai balhék, fegyveres rablások az utcai bandákkal, sikertelen elvonókúrák várnak rá, és az elvonókúra és visszaesés ördögi köréből sem könnyű kilépni.

A maga idejében tényleg egy olyan mű lehetett, ami jól bemutatja a drogozás világát. Nekem szerintem azért nem tetszett annyira, mert én előbb láttam a Rekviem egy álomért c. filmet, mint ezt, és hát így az Egy kosaras naplója nem tudott már nekem semmi újdonságot adni. Mondhatnám azt is, hogy magammal b*sztam ki.

Nem is akarom leszólni Scott Kalvert rendezői munkáját, mert nem rossz, amit véghez vitt a filmben: nagyszerű a képi ábrázolásmód, a rendezés is remek, szóval semmi probléma. És még a színészi alakításokkal sincs semmi baj.

Csak a témában azóta, alkottak már autentikusabbat, így nekem mondhatni unalmas volt a film. Végig tudtam, mikor mi fog történni a főszereplőnkkel, de ez nem a film hibája.

A hiba sajnos az én gépemben van!

Nem rossz film, ha drogozós filmet akarsz látni, mindenképp nézd meg, de ha már választhatsz, akkor inkább a Rekviem egy álomért-et.