Papp Gergelyt a Napló riportereként, Pimasz Úr néven ismerhették meg a tévénézők, aki kötözködik, kellemetlenkedik, beszól vagy szimplán rákérdez dolgokra/jelenségekre. Másfél hónapja véglegesen szakított a kereskedelmi csatornával Papp Gergely, és két hete a Viasat-on bombáz minket rejtett kamerás-feltáró műsorával. Sajnos két epizód után sem vagyok lenyűgözve.

Pimasz úr blogján, így vall a figuráról: "Fontosnak tartom elmondani a mostani Pimasz úr verzió lényegét. Az átalakulásét és a rejtett kamerázásét. Megmutatni és megélni. Nem lebuktatni, tényfeltárni, oknyomozni stb. áll szándékomban, hanem egy-egy jelenséget bemutatni és közben szórakoztatni. Meg persze valamelyest informálni is, ám őszintén szólva a teljesség görcsös igénye nélkül. Megmutatni egy aprócska szeletét a valóságnak. Egy aprócskát csupán. Ráadásul az én szemüvegemen keresztül. Ez bizony rendkívül szubjektív egy műfaj és rizikós játék. Az én játékom."

Mindez szép és jó, csak nem tudom van-e értelme. Ilyen formában szerintem nincs. Alapvetően 25 perc marha kevés bármire, csak a felszínt lehet karcolgatni. Viszont akkor minek kezdünk bele? De ha ezt nem vesszük, akkor jó, legyen 25 perc és szórakoztassunk. Ez valamelyest sikerül is. De az intelligens néző inkább csak fészkelődik, és azon töpreng: most én megtudtam valami újat? Sajnos nem. Mint mondtam 25 perc vajmi kevés, emiatt csak közhelyeket meg olyan szituációkat láthatunk, amiket szinte mindenki tud. Részeg fiatalok, pofátlan bliccelők???? Na és, ki nem látott már ilyet a való életben?!

Pimasz úr rendre álruhát ölt és így próbál beleolvadni a vizsgált környezetbe. Ez olykor inkább röhejesre sikeredik, mint remekre. Rejtett kamerás felvételek, olykor kitakart arcok, szar hangminőség (és felirat sincs mindig, pedig nem egyszer kivehetetlenül halk a felvétel), és hatásvadász vágóképek és narráció ötvözetéből áll a műsor.

Az első adás megtekintésekor már támadt néhány rosszalló érzésem a műsorral kapcsolatban. A fiatalok szórakozási szokásai volt a téma. Jöttek a szinte mindenkinek ismerős képek, ahogy a fiatalok kinyalt ruházatban be vannak baszva. Húha, nem is ilyenekkel van tele a Fókusz, az Aktív, vagy bármely szórakozó hely. Aztán némi retro, hogy régebben hogyan is mulattak a fiatalok. Az vicces volt, mikor Papp azt mondta, hogy "szánalmas ez az összehasonlítgatás, de azért megmutatom, hogy hogyan is mulatott az én generációm". Pimasz úr EMO-vá válása (lásd. fent) roppant röhejes volt, és szerintem csak nehezítette a beépülést. Amit meg megtudott ezen körútján, azt a VIVA Club Rotation c. műsorából is megtudta volna. A nagy kérdésre, hogy honnan van ezeknek a fiataloknak pénzük, hogy játsszák a kiskirály hétvégén, jött is az abszolúte mindenki által ismert válasz: a szülőktől. Nem értem minek kellett ezt a kérdést ennyire vizsgálgatni, kérdezgetni fiatalokat, stb., mivel ez annyira egyértelmű, hogy felesleges ezt firtatni. Aztán jöttek a drogozós, fetregős, gruppenezésre vágyó, káromkodó fiatalok (jajde megdöbbentő), nem is ezzel van tele a média.

Az egy jó pont Pappnak, mikor a műsor végén elmondja, hogy nem akart egy álszent, bölcselkedő műsort csinálni, csak megélni és bemutatni egy jelenséget, és azzal mindenki azt kezd amit akar (ez volt az a pont mikor, azt mondtam, na jó, hogy ezt így kimondtad, kapsz tőlem még egy esélyt). Egy rossz pont viszont azért, mert burkoltan azért benne volt, az "ezek a mai fiatalok, bezzeg az én időmben" habitus. De az első rész után még nem írtam le ezt a műsort, úgy voltam vele, ez egy elég szar téma, nem lehet vele igazán mit kezdeni. Túl tág ez a téma, 25 perchez biztosan, de mivel Papp csak bemutatni akar, így ez el is megy, csak értelmetlen. (Én tuti próbáltam volna minimalizálni a közhelyeket, és inkább full-ra megbotránkoztattam volna a nézőket pl. hogy egy tizenkét éves lány kapható-e az orális szexre.)

Azért sem írtam le Pimasz urat, mivel az első rész végén jött a next epizode beharangozója, ami a BKV-ellenőrökről szólt. Gondoltam, ne ez már jó téma, itt lehet érdekes, vagy polgárpukkasztó dolgokat bemutatni. Ma megtekintettem, és sajnos újra csalódtam. Ismét nem tényfeltárás történt(nem is azt akar Papp; tudnám miért?), csak bemutatás.

Jöttek a szegény ellenőrök, az álruhát viselő Papp (aki úgy nézett ki, mint Badár Sanyi a Kontroll-ból és Lorenzo Lamas zabigyereke), no meg a köcsög bliccelők. Az jó volt, amikor próbálta bemutatni a fajtáit a bliccelőknek. De hát sajnos megint itt volt az a szaros 25 perc. Viszont, ami leginkább felbosszantott, az az hogy túlságosan az ellenőrök pártjára ált, ami ugyan nem nagy baj, de azért (ha már újságíró) a másik oldalt is vizsgálhatta volna, hogy vajon mi az oka, hogy az emberek bliccelnek. Egy újságírónak törekednie kellene az objektivitásra, ugye? Pölö elmondhatta volna, mennyibe is kerül egy menetjegy, vagy egy bérlet, vagy hogy egy minimálbéren élőnek mennyi pénzét vinné el, ha mindig jegyet venne egy hónapban. Nem azt mondom, hogy a pénzhiány jogot ad a bliccelésre, csak legalább közelebb vinné a nézőket, miért is választják oly sokan az ingyen utazást.

Szóval, ez a rész sem nyűgözött le. Így két epizód után, azt kell mondanom, hogy ez az egész műsor, egy olyan kis fityfene. Mutat is valamit, meg nem is. Bemutat, de csak lepkefingnyit. Rejtett kamerás, de mégsem tényfeltáró. Szórakoztat, de untat is. Hosszabbnak kellene lennie ennek a műsornak, hogy értelmet nyerjen, vagy ha marad a 25 perc, akkor inkább botránkoztasson meg. Végül is Pimasz úr a műsor címe, mégsem láttam semmi pimaszságot. Ebben formában, inkább legyen Kíváncsi Fáncsi a neve...