Akkád haverom mutatta a következő honlapot, ahol pár lépéssel könnyedén öregembert csinálhatunk bárki képéből. Ezt a honlapot ITT megtaláljátok, sztem egész jó. Íme néhány példa:
Ja, egyébként lehet még afro-amerikait is csinálni az emberből, vagy akár manga figurát is...
UPDATE:
Photoshop-os nyakkendő, én tuti ilyenben járnék állásinterjúra! :)
Ez meg piercing-es szemüveg! Ez tuti nem nyomja a füled!
Folytatásért, katt: IDE!
Mostanában szoktam hallani fiatalok szájából azt a förmedvény megjegyzést, hogy "Nem sok semmi!" Sztem ocsmány szar ez a duma, ezúton is kérem mindenkitől, aki használja, hogy szokjon le róla! Na, szóval még ha használnám is ezt a kifejezést, most tutira nem mondhatnám ezt el magamról...
A múlt hetem szomorúsággal volt teli (minek hatását még mindig érzem). "Kollegám" halálhíre meglehetősen sokkolt. Nem is igazán voltam magamnál a múlt héten, folyton ő járt a fejemben. Ám szombaton, a még meglévő szomorúságomra, jött egy újabb adag.
Nagymamám szombaton rosszul lett és bevitték a kórházba. Mint másnap megtudtuk, elülső fali infarktusa volt, mindez némi tüdőgyulladással megspékelve. Vasárnap mentem is be a kórházba látogatni. Felmentem a belgyógyászatra, de ott mondták, hogy nem ott van, hanem az intenzíven. Lementem egy emeletet, és az ott már megtaláltam a mamát. Igaz, hogy csak köpenyben és olyan fasza kis papucsiban, mint a Blöffben (nejlon zacsi a cipőre) lehetett bemenni, de legalább bejutottam. Kicsit ugyan jobban volt már vasárnap.
Hétfőn, kedden is az intenzíven volt, és még szerdán is, amikor újra mentem látogatni. Szépen lassan javulgatott. De ma, édesanyám hívott, hogy felkerült a belgyógyászatra, viszont köbö ugyanolyan rosszul van, mint amikor bement...
És most leginkább imádkozom, hogy mamám gyógyultan kikerüljön a kórházból...
Mindazonáltal pozitívan állok (még) az egészhez, mert erős asszony a mamám, remélem ezt a betegséget is legyűri és hamarosan meggyógyul!!!
Gondolom már feltűnt, hogy új dizájnba csomagoltam a blogomat. Kérdés, miért?
Hát, sok panaszt kaptam, hogy nagyon lassan tölt be a blog, meg lefagyasztja néhány ember gépét. Én is érzékeltem, hogy az előző sablonban, túl sok volt a megjelenítendő képi elem, meg hát szeretem az egyedibb dolgokat. Emiatt döntöttem a sablonváltás mellett.
Valami olyasmit akartam, ami egyszerű, gyorsan betölt. Na meg persze kicsit a saját ízlésemre is átalakítható legyen, plusz már szerettem volna saját header-t is.
Ezt a sablont egyébként nem én készítettem, csak belekontárkodtam. Az eredeti sablont a bloghusablonok.blog.hu-ról töltöttem, mégpedig az AqueBlue-t. A header (fejlécet) én csináltam, az eredetit felhasználva. Olyan címeket, képeket tettem bele, amiket én szeretek vagy, amik a blogomban megjelennek. Szóval pl. ezért van kint a youtube logója, mert sok vid van a blogomban, de a NY Times logója azért szerepel a fejlécben, mert szeretem az újságírást. És így tovább...
Remélem, tetszik mindenkinek, akinek meg nem, annak túró a fülébe!
De lehet véleményezni is, kinek hogy tetszik...
Szerdán kaptam a hírt ... egy számomra nagyon kedves, volt-főiskolai csoporttársam, Lehoczki Gergő kollégám, barátom távozott el közülünk. Még most sem tértem igazán magamhoz a hír okozta sokkból. Két napja tervezem ezt a bejegyzést ... de nem egyszerű ilyenkor írni ... még most sem. Irdatlanul szomorú vagyok, hogy ő már nincs többé, csak az emlékezetemben. De akármikor rá gondolok, még most is vigyort csal az arcomra.
Több napig őrlődtem. Csak zakatolt és zakatolt az agyam Lehoról. Eszembe jutottak az együtt eltöltött órák, bulik, a bécsi kirándulás, stb. És ezekből mindig egy dolog összegződött bennem, hogy milyen is volt ő.
Remek ember és barát volt. Tehetséges író és hihetetlenül művelt. Mindig volt egy jó szava, akárki mellé is ült le. Mert hát gyakran utolsóként érkezett az órákra. :) De ennek ellenére mindig kivágta magát, ha valamelyik tanár belekérdezett az anyagba. A zöld pulcsiját (ami a képen látható) soha nem fogom elfelejteni, szinte egybeforrt vele. Minden hülyeségben benne volt, vagy nem egyszer ő volt a forrása. :)
Hiányozni fognak a vele eltöltött órák előtti cigizések! Mindig hosszúkávét vett mellé. :) Élvezte a főiskolát, de az órákat nem mindig. :) "Néhányat" ki is hagyott. :) Emlékszem, nem egyszer jött hozzám jegyzetért. :) Neki mindig szívesen adtam, és nem is vártam tőle semmit cserébe, de ő mindig meghálálta valahogy (ált.-ban sörrel). Elmebeteg és szinte kitalálhatatlan poénokkal szórt minket (legnagyobb örömünkre). Szerintem a saját temetésén is, ő dobná be a legelső viccet. És azt is tudom, hogy halálára, köbö annyit mondana: Szard már le!
Jaj, Leho, ... a kurva életbe ...
Nem megy ez nekem. Valaki azt mondta nekem, hogy a legjobb befejezés egy íráshoz, nem más, mint egy idézet. Valaki már megfogalmazta azt jól, és csak kölcsön kell venni, nem kell izgulni miatta. Én is választottam egyet, Arany Jánostól, mely így szól:
"Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!"
... és ha egyszer találkozunk Leho, ugye elszívunk még egy cigit?!
Raktam már fel hasonló képeket. Azok minimál-dizájn filmplakátok voltak. Most olyan képek következnek, amelyek kitalált könyvborítók híres filmekről. Sztem nagyon jók! Részleteket itt találsz az "I Can Read Movies" sorozatról.
Drága Akkád haverom szokott mostanság küldözgetni videókat, hogy nézzegessem őket és akár szelektálhatok belőlük a blogomra. Nos, most ez következik. Akkádnak meg annyit üzenek, hogy amit nem rakok fel az nem tetszett. :)
Sztem vickes...
Rohadjak meg, egyszer megtanulok így táncolni!
Bruce Lee az Isten!!!
Talán már említettem, hogy nem rég elkezdtem nézni egy új sorozatot, a Chuck-ot. Ebben a sorozatban két gyönyörű eyecandy is szerepel, azt sem tudom melyikük a szebb! Sarah Lancaster-ről és Yvonne Strahovski-ról van szó egyébként, és most róluk rakok fel néhány képet. Majd ha végignéztem a Chuck-ot, azt is megírom, hogy tetszett-e vagy nem.
Sarah Lancaster Kansas-ben született 1980 február 12.-én. Első hivatalos szerepe "Saved by the Bell: The New Class" -ban volt. De szerepet kapott a CSI Helyszínelők, a Hetedik mennyország és a Dawson és a haverok című sorozatokban is. Együtt szerepelt Leonardo DiCaprio-val a Catch Me If You Can (Kapj el ha tudsz) című filmben amelyet Steven Spielberg rendezett. Többek közt szerepelt bébiszitterként az Everwood című sorozatban Gregory Smith-el. Sarah visszatérő szerepe a "Boston Public" –ban volt ahol egy beképzelt középiskolás lányt játszott. Ezen kívül szerepelt még a „Dr Vegas" (A szerencsedoki) című sorozatban is Rob Lowe, Joe Pantoliano és Amy Adams oldalán. Jelenleg a Chuck-ban alakítja a főhős hugát, Ellie Bartowski-t.
Yvonne Strahovski 1982. július 30-án született; Maroubrából, Sydney egyik külvárosából származik. Strahovski megjelent néhány ausztráliai filmben és televíziósorozatban, jelenleg Sarah Walkert játsza az amerikai televíziósorozatban a Chuck-ban. Strahovski folyékonyan beszéli a lengyel nyelvet. A Wizard magazin a Sexiest Women 100-as listáján a 24. lett.
Kommentben lehet szavazni, kinek melyik bige jön be jobban!!! :) Nekem inkább Sarah...
Ez annyira jó vid, hogy nem hagyhatom, hogy csak az egyik post kommentjében maradjon parlagon a címe. A csávóval sztem nem nagyon geciznek, vajon miért? :D
Szombaton párocskámmal hazalátogattunk, mert két fontos tényező is zajlott aznap, numero uno: bátyám hazahozta bemutatás céljából mostani barátnőjét; numero duo: böllérfesztivál volt aznap!
Az újdonsült sógornővel való ismerkedés már pénteken elkezdődött, és egészen vasárnapig tartott. Mit is mondjak összefoglalóan? Jó fej csaj a sógornő!!! :) A részletekről talán majd máskor, és talán majd több ismerkedési idő eltelte után.
Szóval, akkor böllérfeszt. Tavaly voltam először és akkor szerettem bele ebbe a rendezvénybe. A hagyományok ápolására, a kulturális értékek őrzésére, ugyanakkor a térség idegenforgalmának fellendítésére miatt és ofkorz a jó kis kajálás-piálás miatt nagyszerű ez a fesztivál. A sertések kábítása, kivéreztetése, majd az ünnepélyes megnyitó után vette kezdetét a böllérverseny. Valamint csigakészítő, pálinka és pogácsa versenyt is hirdettek a szervezők és a versenyek alatt kézműves bemutatókat, népzenei műsorokat is prezentáltak.
A látogatók a háromszáz forintos belépőjegy megvásárlásakor, kaptak egy másik jegyet is, amely egy szavazó és egy kóstoló cédulából állt, melyek felhasználási célját nevük is tudatta. Valamint 100 Ft-ért további kóstoló jegyeket lehetett vásárolni, amivel további hamikázás vált lehetségessé a versenyző csapatoknál. 1000 Ft-ból csumára jól lehetett lakni. A kissé esős nap ellenére jókora tömeg vetette bele magát a kóstolásba és az árusok színes forgatagába. Finom illatok, népies hagyományok, zenebona, hurka hostess-ek, és príma hangulat töltötte be az egész fesztivál területét.
Én, brádá, meg a két leányzó, olyan reggel 10 körül értünk ki a fesztre. Na és belevetettük magunkat a disznóságokba. Az én párom aznapi menüje nem volt gyengus. Hogy hogyan nem rókázott be, azt nem tudom. Reggelire, még otthon, elfogyasztott némi kocsonyát (jáú bőröset), kint a feszten evett még sült vért, pecsenyét, oldalast, hájas sütit, tepertőt, hurkát, majd kis kókuszos csemegét, majd hurkát, kolbászt, kis vattacukrot, bio-aszaltgyümölcsös finomságot, kecskesajtot, pálinkát, hazaérve pedig még egy kis ebédet (tepsis répás darált húsos krumpli) és ezt lezárta két csomag chips-szel és némi "ferrero rossé"-val. Ja este pedig még rátett egy kis ouzo-t, martinit, tökmagot és pufit (vagy kukinak is hívják). Na, szerintetek is sok (vagy kibeb*szottul sok)??????? :) Hova a francba fér ennyi kaja egy ilyen csepp vékony jányba'??? Mondjuk másnapra meg lett a böjtje ennek az egésznek, mert némi hasfájás jött jutalom gyanánt.
Amúgy a böllér zsír volt (szó szerint, mindenütt jó zsíros kaják voltak). Kóstolgattunk, pálinkázgattunk (ittam vmi mennyei fekete cseresznyepálinkát), dumálgattunk ismerősökkel, sörözgettünk és jobbnál-jobb finomságokkal találkoztunk. Én egy kicsit nagyon meg voltam fázva aznap, úgyhogy a félórás orrfújás kicsit közbetett, de ez nem szegte kedvem. Kint volt kedvenc lekvárárusom is, aki dió, som, berkenye, kukorica, áfonya, tök és több tucatnyi féle lekvárt árult. Sőt, volt egy mézárus is, tőle selyem és csoki mézet vettünk.
Nem volt azért minden finom. Az egyik helyen szinte nyers hurkát kaptunk. A kolbászuk meg nagyon csípős volt. Nem is adtunk nekik szavazócédulát. Egy másik helyen viszont isteni hurkát ettünk, csak egy kicsit volt túlfűszerezve majorannával, de finom volt. Egy másik helyen viszont úgy leordították a fejem: kértem két kóstoló jegy fejében, két oldalast és mentem kenyérért, vettem kettő szeletet majd rám ordít az ott álló nő, hogy okosan már, másnak is maradjon már kenyér. Hát, bazz, két oldalashoz hadd vegyek már két fél kenyeret, asszem ennyi jár hozzá!!! De nem szóltam neki, inkább leszartam és mentem a két adag kajámmal. Pálinkát meg nagyon nehezen lehetett találni. Vagy már elfogyott, vagy csak olyan volt már, ami nem kóstolójegybe került, hanem gubába, abból is maxi sokba.
Brádának meg nekem, még külön öröm volt, hogy másnap ugye nőnap. Kicsit leráztuk a csajokat, oszt' vettünk mindenkinek édességet (a virágok csúnyák voltak ott kint, és uncsi ötletnek is találtuk; másnap meg nem akartunk korán kelni, azért rendeztük le aznap). Köbö fél négykor jöttünk el a fesztről, kezdett hűvössé válni az idő, meg már kezdett tömegundorunk lenni (durva sokan voltak kint aznap, köbö 5000-en). Ja a böllérversenyt Székelyudvarhely csapata nyerte (és pont az ő főztjükből nem sikerült ennem). Este még elmentünk kicsit kocsmázni, és hajnali nemtom hány órakor, az ágyba beesve, arról elmélkedtem, hogy na ez volt aztán a karaj nap!!! Jövőre tuti megyek újra a böllérfesztre!
Szevasztok! Rég jelentkeztem, ugye? Nos, péntektől vasárnapig volt programom rendesen. De mindenről majd sorjában. Először vegyük a pénteket.
Nem tudom, hogy említettem-e nektek, de pár hónappal ezelőtt párom egyik barátnője felkért minket, hogy szerepeljünk már a filmjében, amit mostanság készít TDK-ra. Egy párt kellett volna alakítanunk a filmben is, úgyhogy elvállaltuk. A film 3 nőről szól: egy anyáról, egy üzletasszonyról és egy modellről, akiknek az élete nem a legjobb,és ezen változtatni is tudnának, mégsem teszik meg. Párom a modell csajt alakítja, én pedig a fotósát, aki kihasználja a modellt és csak "arra" kell neki. Szóval egy igazi genyó macsót kellett alakítanom (nem volt egyszerű).
Múlt hét péntekén forgattuk a fotózós jelenetet, mikor a modell a fotós és a fotós stáb együtt dolgoznak. Már csütörtökön tanulgattam a szövegemet, de kevés sikerrel. Két ok miatt sem jött össze: belekezdtem egy új sorozat nézésébe (Chuck), meg a szöveg tanulása erős nevetésbe torkollott párommal. Lényeg az, hogy pénteken mentünk fél 10-re forgatni. A főiskolám televíziójának egyik stúdiójában forgattunk, hisz az hasonlít is egy fotóstúdióhoz.
Azért voltunk ott mi ilyen korán a szereplőkből, mivel korábban el akartunk menni (ment a buszunk), így először azt a részt vettük fel, mikor már a stáb elment és a modell és a fotós egyedül maradva az egymással folytatott kapcsolatukat vesézik ki. Hát, párommal olyan szintű bakiparádét csináltunk, hogy abból köbö 1 órányit össze lehetne vágni. Vagy elfelejtettük a szöveget, vagy elröhögtük a dolgot. De azért összeszedtük magunkat és megcsináltuk. Rendezőasszonyunk is elégedett volt a végére.
A jelenet forgatásakor, a mellettünk lévő irodából az egyik tanár, néha be-bejött hozzánk, mindig valami hülye ürüggyel. Már kezdett idegesíteni minket, hogy mi a francért nyit be állandóan, vagy jön be valami hülységért (pl. felkapcsolni nálunk a villanyt /mi is feltudtuk volna, ha kellett volna/, vagy vmit kotorászni a kameráknál). Én azt gyanítottam, hogy biztos abban reménykedik ez a csóka, hogy hátha akkor nyit be, mikor párom öltözik vagy mondjuk bikiniben van. Kis idő multán vettük észre, hogy az egyik távoli kamera be van kapcsolva és küldi ki a jelet a kinti irodába. Ez a mocsok, egyik bent létekor bekapcsolta az egyik kamerát, hogy majd azon keresztül kukkolja a nőmet!!! Még jó, hogy pont az a kamera nem a legjobb helyre volt állítva, így nem történt előtte semmi érdekes. Na, meg az is szerencse, hogy az operatőrünk kiszúrta, hogy megy a kamera (köszönet érte!!!). Szerencséjére, az a majom, nem volt már bent az irodában, mikor észrevettük ezt, mert tuti leordítottam volna a g*cibe azt a kujont.
Aztán dél és egy körül megérkeztek a többiek is. Egész jó hangulatban telt a forgatás. Természetesen senki más sem tanulta meg a szövegét. Mondjuk volt, aki amiatt, mert az előző nap vállalta el a szerepet, mivel az elődje az utolsó pillanatban lemondta az egészet. A filmben volt két srác, akik a világosítós srácokat alakítják, és az egyikük az egyik jelenetben megsimítja a modell fenekét. Természetesen ezt a jelenetet is többször kellett felvenni (vagy baki miatt, vagy a vágóképek miatt). :) Mondjuk engem annyira ez a jelenet nem zaklatott fel, mert jó fej volt a világítós srác, meg hát rövid tapizásról volt szó és hát a művészetért mindent, szóval megbocsátottam, hogy a csajomat paskolgatja. :)
Az egész forgatás alatt egy mondatra készültem, ami így hangzik: "Az idő pénz, kislány!" Szerintem ez a mondat annyira idétlen és nem valós, hogy akármikor rákészültem kimondani, mindig elkapott a röhögő görcs. Egész nap ezt a mondatot mondogattam, és készültem arra, hogy ne röhögjem el (és Oscar-díjasan átéljem). Az utolsó felvételkor összeszedtem magam, elmondtam a szövegem, nem is hibáztam benne még jól is alakítottam (amennyire tőlem telik) és örültem, hogy na, végeztünk. És mint aki jól végezte dolgát, várja hogy a többiek is mondják el a szövegeiket és végezzünk. De azt látom, hogy mindenki engem nézz és a rendezőasszonyunk is integet. "Miva'?" - kérdeztem. "Kihagytad az "idő pénz kislány" részt!" Báááázzz meeee!!!!!!!! Egész nap erre készültem, és mikor kellett volna mondani akkor nem mondtam, mert kiment a fejemből. De mindegy, utána felvettük újra a jelenetet, és végre elmondtam az ominózus mondatot, mindenféle kacaj nélkül.
Aztán du.3-kor végeztünk az aznapi forgatással. Nekem még 1 mondatom lesz vmikor, páromnak van még jelenete rendesen. Majd ha láttam az egész filmet, lehet hogy teszek még említést az egészről (sőt aki szeretné /és ismer/ az el is kérheti kölcsön). Kíváncsi lennék az imdb hány pontot adna a filmre? :) A forgatás után siettünk a buszhoz, és mentünk haza, mert kicsiny városomban a 7végén böllérfesztivál volt.
Mostani otthonlétemkor, bátyám ajánlott figyelmembe néhány klippet (ofkorz' a TiCsövetekről) és most én is megosztom veletek.
Az első a Coldplay legújabb klippje, a Life in technicolor II. Bevallom őszintén eddig nem rajongtam a Coldplay-ért, sőt a Talk c. dalukon kívül nem is kedveltem egyik számukat sem. De ez a mostani bejött nekem!!!! Az a citerás-indiai zeneszerszámos alapja nagyon tetszik, a klipp meg egyszerűen awesome. Nézzétek és hallgassátok meg ti is:
A második klipp, a Prodigy-től az Omen. Szintén új. Első hallásra nem tetszett ez sem (biztos menstruáltam). De most, otthon újra meghallgatva, már igen csak megtetszett. Ez már nem olyan szar, mint az előző albumuk, de ne is várjatok új hangzást sem. Olyan eredeti "Fat of the land"-es Prodigy-s ez a szám! Zsírszósz:
Bratyó még mutatott egy jó új Oasis számot is, de annak elfelejtettem a címét ... :( ... majd ha megtudom, azt is belinkelem.
Na, that's what i'm talkin' about!!! Emmá' teccik' nekem! Kicsit spoileres, de nem vészes. Viszont a látvány már lassan eléri az OMFG (Oh My Fuckin' God) határt.
UPDATE: ezt a képet most találtam az indexen. John Connor pont úgy szédeleg az atomcsapás utáni Új-Mexikóban, mint Luke Skywalker a tatooine-i sivatagban.:)
Ezt pedig a Junkie-ról loptam (de legalább bevallom)! Veeeery funny ... némi angol tudás szükségeltetik!
Ezt a képet a comment.com-on találtam. Nagyon komoly! :D De legalább az "S"-ből rájöhettek volna, hogy ez NEM A BATMAN (és nem is a nyomkereső)!!!
.jpg)
Asszem' a cím magáért beszél. Szombaton hazalátogattam szüleimhez, és bár ott is van net, inkább a playstation 2-t részesítettem előnyben. Túl sok minden nem történt, ha nem számítom azt, hogy nagy takarítást folytattunk bátyámmal, mivel pénteken elhozza bemutatásra legújabb(?!) barátnőjét. Úgyhogy gyanús, hogy 7végén megint el fogok tűnni, de addig is van némi termés.
