Drága barátom, a Hans, eltörte kicsi kezecskéjét síelés közben. Ezzel a videóval kívánok jobbulást!!! :D

A következő video azoknak fog leginkább tetszeni, akik anno játszottak a Street Fighter c. verekedős játékkal, mivel így ismerős lehet a háttérzene (asszem' Guile zenéje). De a SF ismerete nélkül is elég mókás. :D

Távozott Szabó Erika, alias Tilda a Barátok Köztből!!! :( Brühühühühü!!!! Vele olyan "kerekebb" volt az egész sorozat! Nélküle most már tényleg "lapos" lett a sorozat!!!! Nincs több gömbölyded forma! Most kit nézzek, Magdi anyust?????
Amolyan búcsúzás gyanánt, íme, néhány Tildás kép:

Várd ki a végét!!!! Durva jóóóó!

Ezt meg egy COOP abc-ben fotóztam. Mi lesz a következő, a nyamm-nyamm csoki, a fehér-fehér tej, vagy a csing-ling telefon???

Ja, nem is mondtam, hogy hétfőn kimentem a TESCO-ba venni ezt-azt, de nem jutottam be, mivel bombariadó volt. A parkolón túl nem lehetett megközelíteni a TESCO-t. A dolgozók is kint álltak, és az alábbi képeken látható, mivel is múlatták az időt. A képeket a telómmal csináltam, bocs a minőségért.

Természetesen, később kiderült, hogy nem volt bomba az épületben.

Szerintem már látták sokan, de hátha vkinek kimaradt.

Hétfő hajnalban 2-kor ugye megtörtént a 81-ik Oscar díjátadás, gondolom értesültetek róla. Megnéztem én is élőben az RTL-Klubbon, és hát van nekem is néhány gondolatom az idei Oscarról. Aki még nem értesült volna a nyertesekről, azoknak berakom ide a nyertesek listáját, aztán véleményezek.

A legjobb film
The Curious Case of Benjamin Button/Benjamin Button különös élete (Kathleen Kennedy, Frank Marshall, Ceán Chaffin)
Frost/Nixon (Brian Grazer, Ron Howard, Eric Fellner)
Milk (Dan Jinks, Bruce Cohen)
The Reader/A felolvasó
Slumdog Millionaire/Gettó milliomos (Christian Colson)

A legjobb rendező
David Fincher (The Curious Case of Benjamin Button)
Ron Howard (Frost/Nixon)
Gus Van Sant (Milk)
Stephen Daldry (The Reader)
Danny Boyle (Slumdog Millionaire)

A legjobb férfi főszereplő
Richard Jenkins (The Visitor)
Frank Langella (Frost/Nixon)
Sean Penn (Milk)
Brad Pitt (The Curious Case of Benjamin Button)
Mickey Rourke (The Wrestler/A pankrátor)

A legjobb női főszereplő
Anne Hathaway (Rachel Getting Married)
Angelina Jolie (Changeling/Elcserélt életek)
Melissa Leo (Frozen River)
Meryl Streep (Doubt/Kétely)
Kate Winslet (The Reader)

A legjobb férfi mellékszereplő
Josh Brolin (Milk)
Robert Downey Jr. (Tropic Thunder/Trópusi vihar)
Philip Seymour Hoffman (Doubt)
Heath Ledger (The Dark Knight/A sötét lovag)
Michael Shannon (Revolutionary Road/A szabadság útjai)

A legjobb női mellékszereplő
Amy Adams (Doubt)
Penélope Cruz (Vicky Cristina Barcelona)
Viola Davis (Doubt)
Taraji P. Henson (The Curious Case of Benjamin Button)
Marisa Tomei (The Wrestler)

A legjobb eredeti forgatókönyv
Frozen River (Courtney Hunt)
Happy-Go-Lucky (Mike Leigh)
In Bruges/Erőszakik (Martin McDonagh)
Milk (Dustin Lance Black)
WALL-E (Andrew Stanton, Jim Reardon, Pete Docter)

A legjobb adaptált forgatókönyv
The Curious Case of Benjamin Button (Eric Roth, Robin Swicord)
Doubt (John Patrick Shanley)
Frost/Nixon (Peter Morgan)
The Reader (David Hare)
Slumdog Millionaire (Simon Beaufoy)

A legjobb operatőr
Changeling (Tom Stern)
The Curious Case of Benjamin Button (Claudio Miranda)
The Dark Knight (Wally Pfister)
The Reader (Chris Menges, Roger Deakins)
Slumdog Millionaire (Anthony Dod Mantle)

A legjobb vágás
The Curious Case of Benjamin Button (Kirk Baxter, Angus Wall)
The Dark Knight (Lee Smith)
Frost/Nixon (Mike Hill, Daniel P. Hanley)
Milk (Elliot Graham)
Slumdog Millionaire (Chris Dickens)

A legjobb díszlet (látvány) tervezés
Changeling (James J. Murakami, Gary Fettis)
The Curious Case of Benjamin Button (Donald Graham Burt, Victor J. Zolfo)
The Dark Knight (Nathan Crowley, Peter Lando)
The Duchess/A hercegnő (Michael Carlin, Rebecca Alleway)
Revolutionary Road (Kristi Zea, Debra Schutt)

A legjobb jelmez
Australia (Catherine Martin)
The Curious Case of Benjamin Button (Jacqueline West)
The Duchess (Michael O Connor)
Milk (Danny Glicker)
Revolutionary Road (Albert Wolsky)

A legjobb smink
The Curious Case of Benjamin Button (Greg Cannom)
The Dark Knight (John Caglione Jr., Conor O Sullivan)
Hellboy II:The Golden Army/Hellboy II:Az Aranyhadsereg (Mike Elizalde, Thomas Floutz)

A legjobb filmzene
The Curious Case of Benjamin Button (Alexandre Desplat)
Defiance (James Newton Howard)
Milk (Danny Elfman)
Slumdog Millionaire (A.R. Rahman)
WALL-E (Thomas Newman)

A legjobb filmbetétdal
WALL-E "Down to Earth" (Peter Gabriel, Thomas Newman)
Slumdog Millionaire "Jai Ho" (A.R. Rahman, Sampooran Singh Gulzar)
Slumdog Millionaire "O Saya" (A.R. Rahman, Maya Arulpragasam)

A legjobb animációs játékfilm
Bolt (Chris Williams, Byron Howard)
Kung Fu Panda (John Stevenson, Mark Osborne)
WALL-E (Andrew Stanton)

A legjobb nem angol nyelvű film
The Baader Meinhof Complex/A Baader Meinhof csoport (Uli Edel, Németország)
Entre Les Murs/The Class (Laurent Cantet, Franciaország)
Okuribito/Departures (Yojiro Takita, Japán)
Revanche (Gotz Spielmann, Ausztria)
Vals Im Bashir/Waltz with Bashir/Libanoni keringő (Ari Folman, Izrael)

A legjobb hangkeverés
The Curious Case of Benjamin Button (David Parker, Michael Semanick, Ren Klyce, Mark Weingarten)
The Dark Knight (Lora Hirschberg, Gary Rizzo, Ed Novick)
Slumdog Millionaire (Ian Tapp, Richard Pryke, Resul Pookutty)
WALL-E (Tom Myers, Michael Semanick, Ben Burtt)
Wanted (Chris Jenkins, Frank A. Montano, Petr Forejt)

A legjobb hangvágás
The Dark Knight (Richard King)
Iron Man (Frank Eulner, Christopher Boyes)
Slumdog Millionaire (Tom Sayers)
WALL-E (Ben Burtt, Matthew Wood)
Wanted (Wylie Stateman)

A legjobb képhatás (vizuális effektusok)
The Curious Case of Benjamin Button (Eric Barba, Steve Preeg, Burt Daltron, Craig Barron)
The Dark Knight (Nick Davis, Chris Corbould, Timothy Webber, Paul J. Franklin)
Iron Man (John Nelson, Ben Snow, Dan Sudick, Shane Mahan)

A legjobb dokumentumfilm
The Betrayal/Nerakhoon (Ellen Kuras, Thavisouk Phrasavath)
Encounters at the End of the World (Werner Herzog, Henry Kaiser)
The Garden (Scott Hamilton Kennedy)
Man on Wire (James Marsh, Simon Chinn)
Trouble the Water (Tia Lessin Carl Deal)

A legjobb kisjátékfilm
Auf der Strecke/On the Line (Reto Caffi)
Manon sur le bitume/Manon on the Asphalt (Elizabeth Marre, Olivier Pont)
New Boy (Steph Green, Tamara Anghie)
Grisen/The Pig (Tivi Magnusson, Dorte Hogh)
Spielzeugland/Toyland (Jochen Alexander Freydank)

A legjobb animációs rövidfilm
La Maison de Petits Cubes (Kunio Kato)
Ubornaja isztorija - ljubovnaja isztorija/Lavatory - Lovestory (Konstantin Bronzit)
Oktapodi (Emud Mokhberi, Thierry Marchand)
Presto (Doug Sweetland)
This Way Up (Alan Smith, Adam Foulkes)

A legjobb rövid dokumentumfilm
The Consience of Nhem En (Steven Okazaki)
The Final Inch (Irene Taylor Brodsky, Tom Grant)
Smile Pinki (Megan Mylan)
The Witness from the Balcony of Room 306 (Adam Pertofsky, Margaret Hyde)

Jean Hersholt Humanitárius Díj: Jerry Lewis

Nem akarok sokat hozzáfűzni, csak néhány gondolatot. Először is arról, hogy sztem az idei díjátadás sokkal élvezetesebb volt, mint a pár évvel ezelőttiek. Hugh Jackman nagyon jól teljesített, mint host, remélem lesz még pár alkalommal. Még az sem érdekel, hogy nem saját maga írta az összes szövegét, hanem besegítettek neki (én is kértem volna segítséget, ha már több millió TV néző előtt kellene poénkodnom), ez mit sem von le nálam az értékéből. Szóval Hugh Jackman zsír volt (főleg az I'm Wolverine beszólása)!

Balázsy Panna és Schiwert Takács László kommentálása még mindig hagy némi kívánni valót maga után. Főleg Panna hozzászólásai idegtépőek, Lászlóval nem is volt annyi baj. Kérem szépen, RTL-es vezető bácsik, hagyják már békén Pannát és vmi normálisabb embert tegyenek már a következő Oscar közvetítői székbe!!!!! Annyira idegesítő, mikor Panna hülyeségeitől nem lehet hallani semmit (ugye ilyenkor az a megoldás, hogy átkapcsolunk a PRO 7-re, de idén nem volt olyan csatornám), meg elkezd röhögni, hogy ez jó poén volt, de azt nem fordítja le. Mindent lefitymál, mintha ő tudná a legjobban, meg teszi a fejét, mintha ő lenne a filmmogul. BALÁZSY PANNA MONDJON LE!!!!

A díjakról meg csak annyit: 1. örülök, hogy Heath megkapta, asszem' ez halála ellenére is kijárt volna neki; 2. Sean Penn-nek is örülök, szerintem Mickey Rourke és Brad Pitt nullát alakított. Rourke saját magát alakította a Pankrátorban, nem egy nagy alakítás, Pitt pedig olyat nyújtott a Benjamin Buttonban, amit már nem egyszer láttunk tőle; 3. Kate Winslet díjával nincs bajom, de nagyon nem is érdekel; 4. Penelope Cruz-ról meg nem tok mit mondani, biztos jó volt. 5. Én nem bánom, hogy a Benjamin Button kevés Oscart kapott, mert szerintem sz*r film volt. 6. A Slumdog Millionaire-t még nem láttam, de sokak szerint, és ez az én gyanúm is, hogy jó film, de 8-at nem ér. Viszont Danny Boyle-nak már kijárt egy Oscar. 7. Tetszett, hogy a legjobb férfi/nő fő/mellékszereplőknek a díjat korábbi 5 díjazott adta át az Oscart. 8. A Wall-E megérdemelte az Oscart. 9. Nem értem (dehogynem értem, inkább csak bánkódok, hogy az Akadémia mennyire sznob, és kivételező), hogy a Dark Knight miért nem kapott több jelölést, főleg a komolyabb kategóriákban. Szerintem 2008 legjobb filmje a Dark Knight volt, én tavaly egyik filmet sem néztem ilyen ámulattal, mint azt (és nem az akciók miatt, hanem a történet nagyszerűsége és feszessége miatt).

Szóval az Akadémia még mindig pofára adja a díjakat, még mindig előfordul, a "jajde meglepő hogy (nem) ő kapta" effektus (sok minden le van zsírozva még mindig, gondolom Danny Boyle sem "véletlenül" hozta el a fél stábot :) ), a shownak jót tett a produceri vérfrissítés, és magyar kommentátorok pedig még mindig bénák. A legtöbben megkapták a saját kis szobrocskájukat, az esélyesek nem mentek haza üres kézzel.

Csak az a baj, hogy most megint várni kell egy évet a következőre, még akkor is, ha nem a legtökéletesebb az Oscar.

Szombaton megint dolgoztam, de csak du. kettőtől hatig, úgyhogy volt lehetőségem, hogy este párommal karöltve elmenjünk és felköszöntsük a mi kedves barátunkat a Colonial bácsit, aki aznap töltötte be a 35ik életévét.

Ő látható itt ezen a képen, aki épp egy halloween-i bulin épp tini nindzsa teknőcnek öltözött. :D

Colonial-t nagyon szeretjük a párommal. Ő nála tisztességesebb, rendesebb, őszintébb, segítőkészebb, egyenesebb embert nem ismerek. Pedig kidobó emberként dolgozik. Utálom a sztereotipizálást, és nem is akarom megbántani a kidobókat, hisz elég sok rendes egyedet ismerek (szóval kinek nem inge...), de sok köztük a tapló, unintelligens barom, akik kihasználják erejüket és hogy haverokkal vannak körülvéve, ebből kifolyólag ha kedvük úgy akarja, akkor bárkivel szívózhatnak. Vagy leszarnak mindent, és felőlük szétverhetnek bárkit, vagy épp ellenkezőleg, először ütnek, aztán kérdeznek. Na, Colonial testesíti meg teljesen az ellentétüket. Udvarias, még ha vki barom és csinálja a fesztivált, ő először nyugodtan szól az illetőnek, aztán ha nem ért a szép szóból, akkor ad egy maflást. Nem nagyot, csak akkorát, hogy értse az illető, hogy most kell befejeznie a tevékenységét.

Van egy security-s cége, és több helyet is őriznek esténként. Ahol én is szoktam dolgozni, ott is ő és az emberi vigyáznak a rendre. Olyan szinten tisztelik az emberek Colonial-t, hogy pl. a romák és a skinhead-ek nem balhéznak egymással, ahol ott van, mert tudják, hogy ott ő a seriff és nem tűri az ilyet. Azt meg pláne, hogy egy nagy tömeg verjen 1 embert, ilyenkor megmondja a feleknek, hogy egy az egyben meg lehet oldani a problémát. Sok embernek ő a főnöke, és most télen a szórakozóhelyet és a kinti utcát is őrizni kellett, és ahelyett, hogy az egyik emberét állította volna ki a hidegbe, legtöbbször ő maga állt ki őrködni a mínuszokba. Van még vkinek ilyen főnöke?

Colonial, ahol tud ott segít. Nekem is ő szerezte az esti teraszőrzős munkát, mert tudta hogy anyagilag szarban vagyok. Emellett isteni szakács, múltkor olyan sörben áztatott sült karaj receptet adott, hogy azon majdnem besz*rtunk. Szóval egy rendkívül remek emberről van szó, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. És emiatt is örültem, hogy szombaton haverokkal megünnepelhetjük Colonial bácsi születésnapját.

Az asszonnyal egy inka fa maszkot vettünk, plusz egy hátvakarót kínai jelekkel díszítve, meg egy pici elefánt díszt Colonial-nek. Olyan fél kilencre mentünk le a klubba és ott köszöntöttük fel ezt a kópét. Majd jöttek a többiek is. Ajándékozás következett ezerrel, mondjuk a szivarvég-csiptetőnél, megjegyeztem Colonial bácsinak, hogy nehogy véletlenül összekeverje a péniszgyűrűvel, mert kínos véget érhet a szitu. Aztán italoztunk jó hangulatban, ittuk a whiskey-t, a sört, meg a felest ahogy bírtuk. Utána éjfél körül átmentünk kocsival egy másik szórakozóhelyre, ahol szintén Colonial emberei dolgoztak és ők is fel akarták köszönteni őt. Az a hely már egy elitebb (drágább) puccosabb klub volt. Én azért "kicsit" sajnálok kiadni 400 HUF-ot egy 0,33-as Carslbergért. De itt is jól mulattunk és tánciztuk. A kollegák 3 üveg Bali-val meg tequlia-val várták Colonial-t, szóval jó kedv volt. :)

Onnan 2 körül léptünk le, és visszamentünk az előző helyszínre. Afteroztunk. És ittunk megint. Olyan fél öt körül jött asszonyocskám, hogy menjünk. Már én sem álltam annyira a helyzet magaslatán, úgyhogy beláttam valóban itt az idő, hogy induljunk haza. Párocskám már fogta is a kezem, hogy menjünk, én még vissza akartam menni elköszönni Colonial-tól, de a jány' asszondta', hogy ő már elköszönt (másnap kaptam is a lebaszást Colonial-től, hogy de eltűntem; még egyszer elnézést szeretnék kérni emiatt bácsi!!!).

Másnap a gyomrom nem volt a legjobb állapotban. Főleg, hogy du. 2-re mentem dolgozni. De megérte, nagyon jól éreztem magam szombaton, és remélem Colonial is (ugye, jól érezted magad???)!!!

Asszem' a végére még csak annyit, hogy még egyszer: ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG DRÁGA BARÁTOM COLONIAL !!!!!!!

Valszeg' az eredetit már mindenki látta:

Ez egy új verzió. :)

Dancer barátomtól kaptam a köv. két képet. Mókás!

Pénteken újra találkoztam egyik legjobb barátommal, barátnőmmel (nem a barátnőm, hanem egy olyan barát, aki nő) a Captin Pea-vel. Pénteken épp dolgoztam (sajna) mikor megérkezett a városba, és rohadtul szar volt, hogy nem mehettem vele csacsogni, hisz diplomaosztónk óta nem találkoztunk, csak e-mail-eztünk. A párja zenekara épp koncertezni jött a városba, és velük jött le, valamint emiatt nem is maradhatott sokáig. De hogy tisztában legyetek, miért is volt annyira szar nekem, hogy nem mehettem vele beszélgetni, mulatni ahhoz vissza kell ugranom az időben egy kicsit (a la how i met style).

Kids, back in 2005 ... ööö ... inkább magyarul. Szóval 2005-ben a főiskolán éppen két új szakot vettem fel és a másik kettőt meg leadtam. Az egyiket meguntam, azért adtam le, a másikon meg genyóztak velem keményen (és jogtalanul buktattak meg nem egyszer) azért adtam le. A két új szakomon istenien éreztem magam. Na és ekkor találkoztam először Captain Pea-vel, neki is ugyanez a két szakja volt.

Első találkozásunk úgy történt, hogy éppen előttem ült és a tanárnőtől kérdezgette, hogy hogyan is megy a tantárgybeszámítás, mert ő már ezt a szemináriumot megcsinálta egy másik szakon. A tanárnőnek halvány lila gőze sem volt, hogy mit is kellene tennie Pea-nek. Mivel én már járatos voltam e téren (mivel a másik 2 szakomról én is beszámítattam sok mindent), előrenyújtottam Pea-nek egy beszámítós formanyomtatványt (pont volt nálam) és mondtam neki, hogy mit és mit csináljon. Ő nagyon szépen megköszönte, hogy ily segítőkész voltam, majd egy mosolygós Helló-val elköszönve, el is ment az óráról.

Nem sokkal ezután jött az az időszak, mikor mindenkinek fel kellett vennie a leckekönyvét a tanulmányi osztályról (TO). A legkarajabb az volt, hogy a két szakom miatt, két különböző TO-részlegen voltak az indexeim; és mire kivártam a kibeb*szott hosszú sort az egyiknél, már cefettül nem volt kedvem a másiknál is végigjátszani mindezt. De erőt vettem magamon, bementem a fősulira, hogy most felveszem az indexeim cirka 3 óra hossz alatt. És ekkor jött a segítség: Pea! Találkoztunk a TO-knál, és dumálni kezdtünk, majd rájöttünk, hogy mivel ugyanolyan szakosak vagyunk, így felezzük meg a sorban állás időtartalmát. Ő kiveszi az egyik szakunk indexét és meg a másikat. Okay, karaj! Már indultam is volna, mikor eszembe jutott, hogy nem is tudom ennek a leányzónak a nevét, így hogy kérjem ki az indexét? És ekkor szinte egyszerre azt kérdeztük egymástól: "Egyébként téged hogy hívnak?"

És ekkor kezdődött az ismeretségünk. Az indexeket megszerezve kicsit dumálgattunk még (konstatáltuk milyen jó fejek is vagyunk mindketten), és innentől ha találkoztunk mindig jókat beszélgettünk. És valahogy így alakult ki barátságunk. Pontosan már nem emlékszem mikortól kezdve voltunk már sülve-főve együtt, de hamar felfedeztük milyen sok közös van bennünk. Habár már az elején tisztáztuk, hogy egyikünk sem akart a másiktól semmi romantikusabbat (neki tartós kapcsolata volt már akkoriban, ami még most is tart), nekem meg más nővel voltak gondjaim akkoriban. De az, hogy más neműek vagyunk, soha nem okozott gondot a kapcsolatunkban, hisz minél több idő telt el annál jobban ismertük egymást, és lassan testvéri szinten gondoltunk a másikra (szóval VAN barátság nő és férfi között!).

Pea egy nagyon mókás leányzó. Imádom a naturalista szemléletét és kommentjeit (az ilyen pisi-kaki téma nem hozza zavarba) valamint minden és mindenki felé érdeklődő és mindig van egy kedves szava akárki is jön oda hozzá. Mindig is irigyeltem az agyát, mivel igen széleskörű tudással rendelkezik, és mindig pörög vmin; plusz mindent sajátosan tud megfogalmazni és kinyilatkoztatni. És még a munkabírását irigylem. Ez a kiscsaj annyi mindent tud egyszerre csinálni, és nem pihen még mindent meg nem csinál időre; szóval embertelenül túl tudja hajszolni magát. Lehet nem véletlenül végzett vörös diplomával. Pedig ő maga a disszonancia, mivel nem egy stréber tanulós fajta, pedig tudása arra hajazna, kinézete pedig inkább a rocker eleganciát viseli magán, mégis személyiségét a nyitott, kíváncsi, olykor gyerekes, de inkább érettebb a koránál, és a humoros szavakkal tudnám jellemezni. Magával ragadó egy teremtés. Ja és imádja a markoló gépeket.

Amikor nekem volt gondom, vele beszéltem meg, és olykor fordítva. Számtalan kalandunk volt, nem egyszer röhögtük szét magunkat. Pl. amikor elmentünk csokit zabálni, és vettünk töltött csokis-puszedlit, aminek zöld volt a tartalma, és mi uborkazselének neveztük el (nonsense humor - zöldalma zselé volt). Volt amikor segített lekoptatni egy csajt, aki iszonyat durván nyomult rám, annak ellenére, hogy én elküldtem melegebb éghajlatra nem egyszer. De így ezek leírva nem túl "vickesek", élőben ezek azért jobbak voltak. Pea sajátossága, hogy hetente ki szokta osztani az általa kitalált Arany Furik (talicska) díjat a hét legpoénosabb emberének, olyan poénért amitől sírva, a földön fetrengve nevet az ember. Én már 2-szeres Arany Furik díjas vagyok (magasak az igények). Olyan poénok kaptak Furikot, mint a Rozsomák féle "Kérsz sót? Nem! Akkor sótlant???" poén, vagy az amikor engem elvittek kávézni, amit nem szoktam egyébként, és megjegyeztem, hogy habár én nem kávézom, de szerintem két cukorral iszom...

Szóval a sok év alatt, számos közös élménnyel lettünk gazdagabbak. Mindketten imádjuk a Tajga vodkát, mindketten újságírók lettünk, voltunk kollegák, segítettük egymást jegyzettel, beadandóval, számos bulin, szülinapon vettünk részt, sok ishlert betoltunk és rengetegek beszélgettünk, nevettünk. Ám mióta végzett keveset találkozunk. Csak e-mailezünk. "Picit" elfoglalt a leányzó, mivel lakóhelyén dolgozik (3 munkahelye van), egy sérült srácot tanít újra beszélni, zenekarban énekel, musical-ben vesz részt, és még sorolhatnám mi mindent csinál. Örülök, ha rám van havonta egy e-mail-nyi ideje.

És pénteken emiatt volt nagyon sz*r, hogy rég nem látott barátom itt van, nekem meg dolgoznom kell és nem tudok vele úgy foglalkozni, mint ahogy én szeretném. De aranyos volt, mivel lejött hozzám 2 órácskára, és amikor nem kellett vmi barom vendéget kiszolgálni, akkor ott folytattuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Megmaradt olyannak amilyen, és ha csak két órácskára is találkoztunk, már az a rövid idő is jobbá tette a napom. Párja (na ő még aztán a nagyon jó fej ember) koncertjére ment vissza az én párocskámmal (hál' isten ők is jóban vannak), majd egymást megölelve búcsúztunk el, de tudván, egymást úgysem veszítjük el szem elől továbbra sem, még akkor sem ha fizikálisan nem tudunk találkozni.

Ám, ha minden igaz, akkor 2009. március 7-én újra találkozunk... jupíííííííííííííííííííííííííííí!!!!

Szasztok!

Rég nem jelentkeztem. Közbejött némi munka meg buli és a többi, és a többi. Szóval elvoltam, mint a befőtt. Péntek-szombat-vasárnap dolgoztam (pultoztam), ezt megfűszerezte az, hogy pénteken egy nagyon jó barátom (Captain Pea) érkezett a városba, szombaton meg legkedvesebb kidobó kollegám-és-barátomnak (Colonial bácsi) volt a születésnapja. A péntek nagyon szar volt olyan téren, hogy bent kellett poshadnom a pultban (18:00-04:00-ig), ahelyett hogy együtt lehettem volna Pea-vel! A szombat zsilett volt, aznap csak du. 2-től 6-ig melóztam, így elmehettem a szülinapi banzájba. De a péntekről meg a szombatról kicsit bővebben is írok, nemsokára. Vasárnap kicsit másnapos voltam, és megint dolgoztam (14:00-től 22:00-ig) de sok minden nem történt aznap. Ha tíz vendég volt aznap akkor sokat mondok. Viszont hétfőn reggel 2-től megnéztem az Oscar-t, így utána a napot már átaludtam. Tegnap pedig filmeket néztem, nem volt kedvem írogatni. Szóval ezek miatt nem írogattam mostanság, most pedig próbálom pótolni a hiányt.

Muhahahahahahaa!!!!!!! Yeeeaaaah, Obama Rulez!!!!

Csóri Kratos már megint nehéz napoknak néz elébe. PS3 exklúzív lesz a játék, remélem lesz olyan jó, mint az 1 és a 2.

Minap rábukkantam a neten egy igen tehetséges művészlélek-fotós-grafikus srác honlapjára, és munkáit nézve rájöttem, hogy durva jó ízléssel és kreativitással rendelkezik a gyerek. Őt amúgy Olly Moss-nak hívják, és amilyen egyszerűen laza figura (mottója: a jó művész másol, a nagyszerű művész, pedig lop), annyira remek dolgokat tud alkotni. Íme néhány a munkáiból:

A Dia Hard 1 plakátja. Ugye emlékeztek arra a részre mikor John McClane mezítláb átvágtat az üvegtörmeléken? Na, az a rész van itt kiemelve, sztem amennyire minimál ez a plakát, annyira kreatív és még benne is van minden.

Ez pedig az Esőember plakátja. Itt a kiborult fogpiszkálókkal fogja a meg a film velejét. Sztem csúcs!

Folytatásért, katt: ⇒IDE!

Hehehehehe, újabb bőrlehúzás a SW eme jelenetéről!

Ha valaki igyekezetében kikúrja a monitorját, ne engem hibáztasson!

Folytatásért, katt: ⇒IDE!

És íme a harmadik! Zsírállat!

Én szeretem a Disney filmeket! Szeretem az kedvességüket, az érzelmi töltetüket, a poénjaikat, a szeretnivaló karaktereiket, és a történeteiket is olykor. Sajnos azt kell írnom, hogy csak "olykor", mivel nem mindig fordítanak kellő időt, a történetek kidolgozására (felhasználva némi kreativitást). Nem rég megnéztem a Disney legújabb produkcióját, magyar címén nevezve, a Volt-ot. Hát, sajnos ez a film sem került be az "olykor" kategóriámba.

Sokaktól hallottam némi értetlenkedést a film címe kapcsán, hogy most Bolt vagy Volt a címe, oszt' mé; így inkább most elejét is veszem ennek az egésznek. A főszereplő kutya neve angolul Bolt, ami Villámot jelent, és a magyarok kreatívan a Volt nevet adták neki (így csak 1 betűt kellett megváltoztatni), mivel az szintén kifejez némi elektromos töltetet. Remélem most már világos egyeseknek.

A film története egy olyan kutyáról szól (Volt), akinek mindennapjait egy TV-sorozat forgatása teszi ki, amit ő a "valós világnak" is hisz. A csavar az, hogy a sorozatban Volt szupererő birtokosa és gonosz gazfickók ellen küzd nap mint nap, kisgazdáját segítve vagy azt védve. A bonyodalom ott kezdődik, mikor az egyik rész forgatásán épp egy ütős cliffhanger-t írtak a szerzők, melyben elrabolják Volt gazdáját. És hát Volt úgy is hiszi, hogy az embere komoly bajban van, és neki meg kell mentenie. Elhatározza, hogy kiszabadítja és egy véletlen folytán kikerül a tényleges való világba (és ott a lét a tét - bocs, ezt nem hagyhattam ki). Ráadásul még el is keveredik valahogy N.Y-ba és vissza kell mennie Hollywood-ba, társaság gyanánt pedig egy macska és egy hörcsög szegődik mellé. Meg hát kitalálhattátok mi is lesz a gubanc, Volt rádöbben, hogy nincsenek is szuperképességei (ez vonal a fő poénforrása a filmnek), majd ezek után egy szimpla road-movie az egész film, mely happy end-del végződik és Volt rájön milyen az ha barátai, gazdája, és szimpla kutya szokásai vannak a kutyának.

Igazából nincs hatalmas baj ezzel a filmmel, mert aranyos, kedves, a kutyus nagyon kawaii (= cuki, japánul), a karakterek kidolgozása gyönyörű, vannak jó poénok, plusz megvan a tanulság is, csak az egész történet nem valami nagy szám. Olyan igazi Disney-s, de még is valami hiányzik belőle. Némi kreativitás, vagy több konfliktus, vagy esetleg több humor, hogy ha már nem olyan túlkomplikált a történet előre menetele. Gyerekeknek szerintem ideális a film, a kutyus miatt többször is meg fogják nézni. A felnőtteknek pedig marad az a kevéske humor, melyet leginkább a hörcsög prezentál (ő awesome). Az animációtól nem esünk hasra, a világ melyben hőseink kóborolnak nem túl kidolgozott, de azért korrekt, ha mesevilág szempontból nézzük. Habár nem totál 3D-ben láttam a filmet, lehet az javít a dolgokon.

Azt mondjuk soha nem értettem hogy az animációs-filmekben (szinte az összesben) miért mindig a mellékszereplők a legjobbak?! Itt is a hörcsög meg a galambok viszik a prímet. Kálloy Molnár Péter jól hozza hangilag a felpörgetett hörcsögöt, Rékasi Károly se volt rossz Voltként, és Détár Enikő is megállja a helyét macskaként.

Szóval összességében kicsit többet vártam ettől a filmtől. Nekem picit sablonos volt. Igazából csak Volt és a hörcsög karaktere működött, jóval több poén kellett volna, a vége meg egyszerűen összecsapott és túlontúl elhúzott volt. Habár azt elérte a film, hogy nagyon jól prezentálta egy igazi kutya mozdulatait, szokásait és arcvágásait. Néha teljesen olyan volt Volt, mint az én kutyám, és film megnézése után rögtön a kutámmal' való játékra vágytam. A film legalább megmutatja a gyerekeknek, miért is jó kutyát tartani.

Újabb Rozsomák spots. Lesz vmikor még egy...

Na ezt tuti megnézem!!!! Leszbikusok, vámpírok, gyilkosok, egy kis trash, gore, and fun... mi kell még???? Jónak ígérkezik!!!

Höhööhööhöö... Ez jóóóó! Szeretem az ilyen poénokat! A hétvégi Saturday Night Live-ból való ez a jelenet, melyben Alec Baldwin-t, aki az apukát játssza, a fiai megtanítják hogy is kell játszani a Nintendo Wii-vel. Kicsit prosztóhumor, de én jól szórakoztam rajta.

Sok minden érkezett a netre a múlt héten. Ezekből szemezgettem nektek a Transformers 2: Revenge of the Fallen: Teaser Trailer-t, az Angels & Demons Trailer-t, a The People Vs. Georde Lucas Trailer-t, a Watchmen: Tales of the Black Freighter Trailer-t, és a Wolverine: TV Spots promo-t. Nézzétek és élvezzétek...

Néztem ma a port.hu-n a Tv-műsort, mi is lesz este a gasztroreality-k után, és az tűnik fel, hogy a királyi közszolgálati és a két kereskedelmi csatornán Gyurcsány Ferenc tart beszédet. Mi van ma, szilveszter??? Ja nem, a 2009-es évértékelő és -indító beszédében az adó-, a szociális- és a nyugdíjrendszer átalakítását, a cégek támogatáspolitikájának megváltoztatását, valamint a politikai képviseleti-igazgatási rendszer megváltoztatását jelentette be. Miközben levest szürcsölgetve végig néztem miniszterelnökünk böszme beszédét, támadt néhány gondolatom.

Nem vagyok közgazdász, így a miniszterelnök intézkedéseit nem igazán tudom minősíteni, mennyire jó vagy nem; úgyhogy inkább nem is foglalom a helyet azzal, hogy azt tettetem mennyivel is okosabb vagyok, mint a miniszterelnök. Habár a TV2-n, az egyik szakértő azt nyilatkozta, hogy ezek az intézkedések nem rosszak, csak kis léptűek. Olyan mint ha, egy betegségre a vakcinának a felét adnánk be és azt néznénk, hogy most ez használ vagy nem. De ha vkit érdekelne az egész összefoglalva, akkor az katt ide. Szóval, inkább magáról a beszédről post-olnék, alkotnék véleményt (ha már azt írták a papíromra, hogy "kommunikációs szakember" vagyok:D).

Az ilyen, direkt televíziós politikai beszéd, mely címzettje a nép, nem ritka más országokban, főleg az USA-ban. Ugye nem is egyszer lehetett hallani, Mr. George W. Bush szájából, hogy "My Fellow Citizens". Egy olyan országban, ahol a demokrácia az uralkodó ideológia (ám, hogy az ténylegesen érvényesül-e, az már egy másik kérdés - sztem nem), igen is valósuljon meg az egyoldalú kommunikáció az ország vezetője és a nép között. Hiányoltam is a magyar politikai kommunikációból ezt a megnyilvánulási formát, pedig már annyi mindent loptak az amerikai politikai életből, ideje volt már, hogy ezt is bevessék.

A baj az, hogy nem tudom eldönteni, volt-e egyáltalán értelme, ennek a Gyurcsány-beszédnek. Mert az oké, hogy valamelyest tájékoztatta a magyar népet (sztem 6 perc 45 másodperc nem valami sok), de inkább éreztem propagandának az egészet, mint tényleges informálásnak vagy ösztönző, bátorító beszédnek, hogy felkészítsen minket a rosszra. Olyan kis magamutogatós, "na csináljunk egy beszédet a néphez, hogy ne érje szó a ház elejét", és picit kampány íze volt az egésznek (az öszödi beszéd hatását semlegesítik még mindig, előre gondolva a köv. választásokra).

"Jó estét kívánok! Engedjék meg, hogy pár perce megszakítsam az esti készülődés szokásos menetét. Azért teszem, mert fontos dolgokról szeretnék beszélni Önökkel" - kezdte beszédét a képernyőn középre komponált miniszterelnök, kinek szeme ritmusosan egyik oldalról a másikra araszolt, majd így folytatta: "Tudom, hogy látták a tévében, vagy olvassák az újságokban és sajnos egyre többen érzik saját bőrükön is, hogy válság van. Gazdasági világválság. Válságtól hangos Amerika, Németország, Oroszország - az egész világ nyugattól keletig. Mi is veszélyben vagyunk. Igen, mi magyarok is." Hát ha ezt nem mondja, szerintem nem is vettük volna észre a válságot! Az utolsó két mondattal, már a szövege elején a nemzeti öntudatra, összefogásra szeretett volna célozni, de kicsit erőltetett lett ez a próbálkozás; inkább taszítóként hatott és így elkerülte eredeti célját.

"Három éve elkövettem egy súlyos hibát, nem álltam ki Önök elé, hogy elmondjam: nem mehetnek tovább úgy a dolgok, mint korábban. Megtanultam a leckét." Na jó, egy jó pontot beírok a szöveg írójának. Ez a nyilvános bocsánatkérés (az öszödi beszéd miatt), szép fogás volt; magunk lekicsinylése, a saját hibánk felemlegetése megragadja a hallgatóságot és emberibbnek mutathatja a beszélőt. Retorikai szempontból ez tankönyvszerűen jó volt, az a kár csak, hogy sajnos erre a fogásra van szűksége a miniszterelnöknek, hogy valamelyest a nép szavahihetőnek ítélje. Plusz, ezt már hamarabb meg kellett volna tennie, hisz pontosan emiatt a beszéde miatt pártolt el a nép tőle.

E felvezetés után a kormány cselekvési terveit ismertette nagy vonalakban a miniszterelnök, kérve az embereket hogy ne ijedjenek meg, hogy ne próbáljanak elbújni, elmenekülni a gondok elől. Természetesen, nem egyszer hangzott el közben, a "Tisztelt honfitársaim" megszólítás, ami kommunikációs aktus szerint ide illő megszólítás, de míg retorikailag az összetartozást hangsúlyozó forma, addig pragmatikailag van egy kis baljós hangulata (amiatt, hogy nem sűrűn szokott a miniszterelnök a TV-ben a néphez szólni, ezek szerint most nagy baj van - pont emiatt kellene sűrűbben a néphez szólnia a TV-n keresztül). A miniszterelnök a parlamentben is elhangzott, 2009-es évértékelő és -indító beszédét zanzásítva (mint írtam, nem sok az a 6 perc 45 mp) bejelentette az adó-, a szociális- és a nyugdíjrendszer átalakítását, a cégek támogatáspolitikájának megváltoztatását, valamint a politikai képviseleti-igazgatási rendszer megváltoztatását. Ennél a résznél próbált mindent gyorsan elmondani, aránylag közérthetően, hogy Mari néninek is világos legyen.

szólj hozzá: Gyurcsány Ferenc beszéde

"A válság megfékezése, Magyarország megerősítése nem egyszerű feladat. A kormány tudja, mint kell tennünk. Tudja és teszi a dolgát. Határozottan és keményen. Önöktől azt kérem, hogy gondjaik bajaik között is gondoljanak az egész országra" - biztatta Gyurcsány a tévénézőket. Ezek a rövid mondatok (Tudja és teszi a dolgát. Határozottan és keményen.) tényleg a határozottságról árulkodnak, így stilisztikailag jó választás volt; a baj csak a tartalommal van, hogy a kormány sajnos nem ilyen, inkább tutyi-mutyi és tökölős.

"Nem ígérek könnyű utat. Sőt! Nehéz vállalkozásra hívom valamennyiüket, olyanra, amelynek hasznát csak pár év múlva látjuk, addig pedig dolgoznunk kell. Együtt, közösen, mindahányan vagyunk." Jaj, de jó! Csak az a baj, hogy nem "együtt, közösen" csináltuk ezt a sz*rt amiben vagyunk, hanem ti (plusz erre jött a világválság)!

"Kérem Önöket, hogy tájékozódjanak, hogy milyen veszélyeket, kockázatokat jelent a válság. Legyenek megfontoltak, a cselekvésben meg határozottak. Ha így tesznek, ha így teszünk, akkor a dolgaink hamarosan jobbra fordulnak, Magyarország megerősödve kerül ki a válságból. Köszönöm, hogy meghallgattak. Jó estét, jó éjszakát kívánok, és sok erőt, hogy holnap nekiláthassunk mindannak, amit elterveztünk, amit eldöntöttünk. Tegyük a dolgunkat Magyarország!" - zárta ezekkel a sorokkal Gyurcsány. Itt megint kollektíváról beszél, holott mi nem döntöttünk el semmit, ti ott a Parlamentben döntötök mindenről, nekünk nincs beleszólásunk. Itt inkább arról kellett volna beszélni, hogy a kormány mi mindent fog megtenni a nép érdekében. Persze nekünk is tennünk kell az ügy javulása érdekében, de elsősorban nem a mi feladatunk. Szóval inkább felejtsd el az utolsó felszólító mondatodat Tisztelt GY. F., és mond azt, hogy "Teszem a dolgom Magyarország"! Ideje lenne...