Már régóta szerettem volna pótolni egy hiányosságomat, mégpedig megnézni az Egy kosaras naplója c. filmet, mert sok ismerősöm ajánlgatta, hogy milyen karaj film. Tegnap sikerült megnéznem, hááát ... annyira nem nyűgözött le.

A Jim Carroll önéletrajzi regényéből készült filmben Leonardo DiCaprio kelti életre a költőt. Nem szeretem annyira őt, de azt kell mondanom, nem alakított rosszat. A film a ragyogó pályafutás előtt álló fiatal Jim Carroll-ról szól. Az ígéretes kosárlabda-tehetség vagányságból kipróbálja a drogot és kábítószer egyre inkább rabul ejti és lezülleszti. És ettől kezdve iskolai balhék, fegyveres rablások az utcai bandákkal, sikertelen elvonókúrák várnak rá, és az elvonókúra és visszaesés ördögi köréből sem könnyű kilépni.

A maga idejében tényleg egy olyan mű lehetett, ami jól bemutatja a drogozás világát. Nekem szerintem azért nem tetszett annyira, mert én előbb láttam a Rekviem egy álomért c. filmet, mint ezt, és hát így az Egy kosaras naplója nem tudott már nekem semmi újdonságot adni. Mondhatnám azt is, hogy magammal b*sztam ki.

Nem is akarom leszólni Scott Kalvert rendezői munkáját, mert nem rossz, amit véghez vitt a filmben: nagyszerű a képi ábrázolásmód, a rendezés is remek, szóval semmi probléma. És még a színészi alakításokkal sincs semmi baj.

Csak a témában azóta, alkottak már autentikusabbat, így nekem mondhatni unalmas volt a film. Végig tudtam, mikor mi fog történni a főszereplőnkkel, de ez nem a film hibája.

A hiba sajnos az én gépemben van!

Nem rossz film, ha drogozós filmet akarsz látni, mindenképp nézd meg, de ha már választhatsz, akkor inkább a Rekviem egy álomért-et.

A mai nap új élményekben volt részem. Drága barátnőm megkért, hogy hadd csiszolhassona már rajtam pedikűrös tudását. Épp egy manikűr-pedikűr-műkörmös tanfolyamra jár, már tanulták a pedikűrözés csínját-bínját, de hát gyakorlás a tudás jóédes anyja. Mondjuk, rám is fért már egy pedikűr (habár én csak levágtam volna a körmeim), így hát gondoltam essünk neki, két legyet ütünk egy csapásra. És mint jó újságíró, én is megosztom tapasztalataim a nagyvilággal.

Kezdés gyanánt le lettem ültetve, majd arra kért b.nőm, hogy na, le a zoknit. Ő behozott egy lavór meleg vizet, borsmenta illatú vegyülettel fűszerezve. Az utasítás a következő volt: áztassam a lábam, hogy a bőrkeményedéseim felpuhuljanak. Hmm, eddig karaj, gondoltam.

Párom, addig, míg én Dolák-Sally Lábvíz c. számát dúdoltam magamban, előkészült. A közeli kis asztalra, leterített egy kis törülközőt, majd arra papírtörlőkendőt. Majd szépen elkezdte kipakolni a szerszámait gondos precizitással. Előkerült a sarok kés, a talp kés, a tyúkszem kés, a benőttköröm eltávolító, a bőrfelnyomó izé, a kaparók, a vésők, a csiszoló ráspoly, a kisolló, meg a csipesz (amivel a filmekben szokták elvágni vagy a piros vagy a kék kábelt). Látván ezeket a mütyüröket kirakva, kicsit megijedtem, hogy most műteni fognak, vagy mifene. Ilyen eszközöket eddig vietnámi filmekben láttam, kínzó eszköz gyanánt; vagy Dexter Morgan eszköztárában. Az még kicsit rá is tett, mikor b.nőm elkezdte egyesével lefertőtleníteni őket, majd letörölni őket. Azt gondoltam: na baszki, hasfelmetsző a csajom! De nem, hál' isten! Elmondta, mi mire való és utána már minden OK volt, eloszlottak a belezős félelmeim. Habár az tök jó volt, mikor az asztalra még kikerült a vérzést elállító timsó. Reménykedtem, hogy azt ma nem használjuk.

Drágám leült egy székre elém, majd kérte a bal lábam. Kérdem én: Miért a balt, a jobb nem jó? Erre azt a választ kaptam, hogy mivel én jobb kezes és jobb lábas vagyok, így azon biztos nagyobb a bőrkeményedés, így annak tovább kell áznia. Úgyhogy, pofa be és ide a bal lábat. Logikus eszmefuttatásnak tűnt és nem vitatkoztam többet. Jött a bőrkeményedés lekaparása, egy szikének tűnő tárggyal. Nem fájt egyáltalán, csak fura volt nézni. El is kértem a b.nőm mellett heverő Hócipőt, és míg ő dolgozott azt olvasgattam. A sarkamról is lekapart mindent, aminek nem kellett ott lennie. Majd szappan alakú kővel (habkő a neve, megkérdeztem utólag) is átment a kényes helyeken. Egyszer, véletlenül, a kő élét végighúzta a lábam egyik puha felületű részén, az nem volt túlságosan kellemes, de leszámítva ezt, nem volt ez a procedúra sem gáz (annyira).

Ezután a jobb lábamat is formára kaparta a művésznő, tisztára mintha én lettem volna a szobor és ő a szobrász. Majd elérkeztünk a körömvágáshoz. Naivan azt gondoltam, kisollóval megy ez a rész, de nem. Azzal a bombahatástalanító drótvágóra hajazó "csipesszel" történt a körömeltávolítás. De meglepetésemre ez is fájdalommentesen történt. Jaaaj, de ami ezután jött, azt soha többé nem akarom. Elérkeztünk a körömreszeléshez! Lehet, hogy én vagyok az érzékeny lábú, de nekem kurvára durvára fura érzés volt a reszelés. Úgy éreztem magam, mint amikor valaki a körmét végighúzza az iskolai táblán. Nem a hangra gondolok, hanem az érzésre, mikor feláll a szőr a hátadon. Na, itt már meggyűlt a baja b.nőmnek velem, kapálóztam, elkaptam a lábad, meg mindent csináltam, csak a reszelőt ne. Aztán végül is túlestünk rajta, szépen lassacskán végig reszelte körmeim finom, apró mozdulatokkal. Mindez megtörtént mind a két lábammal. De még nem végeztünk. Ezután, egy olyan kis piszkavassal az összes lábkörömágyamat feltolta (nemtom az miért jó, de legalább az sem fájt). Majd még kapirgált egy sort mindkét lábamon a körmeimen, és volt egy-két befelé nőtt körmöm, azokat is megcsinálta szépen.

És ezután jött a legjobb rész, az amiért mondhatjuk, megérte az egész. Jött a lábápolókrémmel végrehajtott talpmasszás. Na, az zsír állat volt!

Ezzel az utolsó művelettel elkészült a lábam restaurálása. Hát, őszintén durvábbnak hittem az egészet, bevallom kicsit túlparáztam. Vagy lehet, hogy durva dolog a pedikűr, csak a b.nőm csinálja jól az egészet; egy biztos nekem nem fájt! Szóval uraim, nem kell tartani ettől a tőlünk idegen rítustól, ha van lehetőségetek pedikűröztessétek a csülkeiteket!

Remélem hasznos volt a kis beszámolóm. Ha lesz még hasznos információm, azt természetesem megosztom veletek.

Holnap manikűrözni fognak...

Sorry, amiért tegnap nem jelentkeztem. Egész nap elvoltam, főztem meg hasonlók, és este már nem volt kedvem írni, inkább csak filmet nézni.

Mint előbb írtam tegnap főztem, paprikáskrumplit. Fűű nagyon fasza lett, barátnőm be is vágott egy hatalmas tányérral (és még ma is). Elmondása szerint életében nem evett ilyen jó paprikáskrumplit. Asszem ezt vehetem bóknak... :) Utána még megnéztem az Egy kosaras naplóját, majd A meztelen dobos-t. Erről is lesz még szó ma.

A mai nap meg pedikűrt kaptam. Igen, azt! NEM RÖHÖG!!!!!!!!!
Barátnőm megkért, hogy hadd csinálja meg a lábam, mert gyakorolnia kell (épp most végzi a tanfolyamot). Na majd erről is bővebben, nemsokára. Aztán pedig megnéztem A boldogító talán c. filmet. Szóval van miről mesélnem, hát akkor kezdjük!

Tyíhaaa, ecsém, de jáú filmöt níztem má' megint-e. Fájin retró vót ám. Beverly Hill Dili vót ám a címe, oszt olyan fasza fím vót, hogy rügtön írni támat ködvem!

De fordítsuk kicsit komolyabbra a szót, nehogy még megszóljanak, hogy olyan paraszt vagyok,hogy ostorral kapcsolom be a tévét. Nem tudom emlékeztek-e még az említett filmre, nekem régi kedvencem.

A főszereplő család tagjai, igazi suttyó amcsi parasztok (red neck-nek is hívhatjuk őket), ám mégis szeretnivaló figurák. A Clampett család élete teljesen megváltozik mikor a családfő Jed Clampett (Jim Varney) egy vadászat alkalmával, hatalmas olajmezőre bukkan a földjén, amit többmilliárd dollárért sikerül is eladni. És hát ha már ennyi pénze lesz az embernek, akkor összekapja a családot: a lányát Elly May-t (Erika Eleniak), a Nagyit (Cloris Leachman) és az agyilag zokni unokaöccsét, Jethro-t (Diedrich Bader) és aztán irány Beverly Hills. Persze a beilleszkedés nem zökkenőmentes a fehér csőcselék közé, főleg ha sokan a pénzre hajtanak, vagy ha szimplán a szocializálódás során nem azonos társadalmi normákat sajátítottak el a felek. Remek kis filmecske, én még a mai napig gigantikusakat tudok nevetni a poénjain.

A legkirályabb a Nagyi, a pálinkafőző, kicsit antiszociális vén csoroszlya, na meg Jethro, aki olyan egyszerű, hogy a százas szög hozzá képest integrált áramkör (vagy mondhatnánk azt is, hogy olyan hülye, hogy már görbíti a teret). Jethro elmélete hogy, hogy is működik a bowling (a visszaguruló sínen elgurítjuk a golyót felfelé, aztán neki iramodunk, hogy leboxoljuk az összes fajankót (bábut), de csak annyi időnk van míg a golyó odaér) azon besz*rsz, de a többi használati utasítása se kutya.

Elly -ErikaEleniak -May pedig igazi fájintos töltött galamb, ott kerek ahol lennie kell. Úgyhogy még a poénok mellett, még a kellő eyecandy-nk is megvan.

A kedvenc poénom az, mikor az esküvőt szervezik, és beszélgetnek a meghívottak listájáról. Majd megkérdi vki, hogy vajon Bill testvérüknek küldtek-e meghívót. Majd a következő vágás után, megjelenik a Fehér Ház... :D

Szóval, ha valahogy meg tudjátok nézni, nem fogtok csalódni, karaj film. Jó-jó, nem váltja meg a filmtörténelmet, de kellemes kikapcsolódást nyújt. 

Viszont azon tanakodtam, hogy mostanság miért nem csinálnak ilyen jó kis vígjátékokat??? Ilyen egyszerű, a család minden tagjának élvezhető, könnyed vígjátékokat, ami nem megy át, a mostanában divatos, kaki-pisi-testváladék humorba. Csak szimplán vicces és kész - mint a Beverly Hill Dili.

BögyösMaca és PéniszMan találkozik.

És rögtön akciózni kezdenek!

És íme a két "pufi" emberke, az aktus után.

Vége.

Az iwiw-en találtam a következő, khhm... minek is hívjam... "hirdetést". Nem semmi, én írnék ennek a leányzónak, az tuti! :D

Ez nagyoon-nagy!!! Egyik kedvenc oldalamon találtam rá erre a képre. Egyébként, ajánlom mindenki figyelmébe a pozor.hu-t, mert egyszerűen isteni!

Az Index.hu-n olvastam (egész pontosan itt), hogy:

A negyedik választási fordulóban sem kapott elnököt az MTV: a jelöltségig jutott Sztaricskai Tamás a nagykuratórium hétfőn délben kezdődött ülésén 18 igen, 15 nem és egy érvénytelen szavazatot kapott, tudta meg az Index a kuratórium tagjaitól. (A nagykuratórium az elnökségből és a társadalmi kurátorokból áll.) A győzelemhez a szavazatok kétharmada, azaz 23 igen kellett volna. Sztaricskai különben éveken át multinacionális vállalatoknál töltött be vezető tisztségeket, itthon 99-től négy évig irányította a Vodafone hazai leányvállalatának pr- és marketingkommunikációját. Az új pályázatot várhatóan a következő napokban írják ki.

A köztévé Rudi Zoltán tavaly márciusi távozása óta működik elnök nélkül. Emiatt tavaly december 2-án a Fővárosi Bíróság felszólította az MTV kuratóriumát, hogy harminc napon belül válasszon elnököt, különben a cégre és annak vezető tisztségviselőjére legfeljebb tízmillió forintos bírságot szabnak ki. A döntést az MTV megfellebbezte.

Gondoltam felrakom én is ezt a hírt.

Gondolom már mindenki értesült, kik is nyertek az idén a Golden Globe-on. Emiatt nem is nagyon akarok sokat írni róla, csak hozzáfűznék dolgokat.

Örülök a Wall-E sikerének, Alec Baldwin és Tina Fey miatt most kiváncsivá váltam a 30 Rock 3-ik évadára. HEATH TE VAGY A KIRÁLY!!!! - csúnya lett volna ha nem neki ítélik. A Slumdog Millionaire-t és a The Wrestler-t tuti megnézem.

És végezetül: MIÉRT NEM NEIL PATRICK HARRIS KAPTA A GOLDEN GLOBE-OT????!!!!!!

Vááááááááááááááááááááááááááá... sírok!

Ma sem történt oly sok minden. Állás ügyben semmi új, pang a munkaerő kereslet-kínálat piac. De legalább segítettem páromnak tanulni a holnapi média szigorlatára. Megint újra olvastam Bibó István: Emlékiratát és H.G. Wells interjúját, amit Sztálinnal készített. Hmm... régi szép idők, mikor még én is ezeket tanultam...

Most elmegyek melegszendvicset csinálni, aztán post-olok kicsit.

Leia:
-Apám és testvérem (Boldog gyermekkorom története)

Obi van:
- Hogyan neveljünk sikeresen Jedi lovagokat?
- Legjobb tanítványaim.

Jar Jar binks:
- Szónoklattan

Wattoo:
- Hogyan nyerjünk fogatversenyen.

Han Solo:
- Hogyan javítsunk űrhajót.
- Az Erő-tanulmány

Chewbacca:
- Én és a borotva
- A wukik társalgási könyve

Jabba:
- Én és a nők.
- Hogyan udvaroljunk.
- Sikeres párkapcsolataim
- Szépségápolás felsőfokon

R2:
- Kedvenc énekesmadaraim.

George Lucas:
- Forgatások természetes helyszineken.

Yoda:
- A Kozmodisk jótékony hatásai

C3PO:
- Nem beszélt nyelveim

Luke:
- Hogyan barátkozzunk Rancorokkal?

Ez se lehet rossz! Új film David S. Goyer-től (Batman Begins,Dark knight egyik írója), pszicho-thriller:

- Two Martini, please!
- Dry?
- Nein, zwei!

Mostani sorozatajánlómban egy sitcom-ot veszek górcső alá, annak okán hogy nemrég fejeztem be mindkét évadának megtekintését. Frissek még az élmények, gondoltam nosza, írjunk róla.

A "The Big Bang Theory" alapszituációja nem más, mint hogy adott négy elméleti fizikus (más néven: kockafejűek, nerds (ejtsd: nördsz), geeks (ejtsd: gíksz) - ezek jelentése majdnem azonos), akik életébe hirtelen belecsöppen egy szőke cicamica, akit nem éppen az intelligenciahányadosa miatt kedvelünk.

Leonard (Johnny Galecki - fenti képen bal oldalt ül a leányzó mellett) és Sheldon (Jim Parsons - jobb oldalt ül a leányzó mellett) a két "mondhatni" főszereplő nerd, akik lakótársak, míg egy szép napon a szomszédságukba költözik Penny (Kaley Cuoco - a csaj középen /megjegyzés: miért nem hívja magát inkább Jane Smith-nek, azt könnyebb leírni!/), aki pontosan ez ellentétük: a Cheesecake Factory-ben pincérnő, rendetlen és köze sincs a tudományos élethez. Mégis, Leonard rögtön belehabarodik a csajba (nem is csodálom), és mindent megtesz hogy össze is jöjjön vele, míg Sheldon inkább csak púpnak tekinti Penny-t, az ő idilli kis világában. A két haver, Howard (Simon Helberg - bal oldalt a piros inges) és Raj (Kunal Nayyar (jobb oldalt a piros sapkás indiai), akik szintén csőkockák, sem tudják nem észrevenni Penny-t, bár míg Raj képtelen megszólalni nők jelenlétében, Howard szexuális túlfűtöttségéről híres.

A "The Big Bang Theory" alapötlete nem rossz, hogy az egyszerű, a két zsenihez képest primitív gondolkodásmódot összeeresztik a fizikusok tudásával. De nem is olyan nagy szám. A srácok életét a képregények, videójátékok, a Star Trek, a Star Wars, stb., és a tudományok teszik ki és néha igen mulatságos látni azt, hogy egy nem-kocka miként viszonyul ezekhez, pláne ha nő az illető. Csak az a baj, hogy szinte ebben ki is merül a sorozat. Sok a töltelék rész, amiben szinte semmivel nem megy előrébb a történet, amiben meg igen, az meg csak annyi, hogy Leonard meg Penny kapcsolata változik vmi-en téren. Uncsi! A poénok nem rosszak, de nem is fordultam le tőlük a székről. Szóval összegezve: történetmenetben nem egy Jóbarátok, ahol zajlanak az események; poénilag pedig meg sem közelíti a How I met your mothert.  (Ezen szavaimat visszavonom most /2010.01.03/, nézem a 3ik évadot, plusz újranéztem a másik kettőt is. A 3.-ik évad veri poénilag a How I Met-et (a második pedig már egy szinten van), plusz a történet is halad.) A kérdés viszont akkor felmerül: minek is nézzük meg ezt a sorozatot?

Két válaszom is van erre a kérdésre. Az első, hogy magam is rendelkezem némi nerd génnel (= SW rajongás, képregények, videójátékok, sorozatok, etc.), így számos olyan témát említenek, amely hozzám is közel áll. Igen mulatságos (számomra mindenképp) mikor mondjuk, egy szuperhősről filozofálnak, vagy kedvenc űroperám momentumaihoz kapcsolnak az írók jó poénokat. De az sem rossz, mikor a mindennapi életben való boldogulást láthatjuk nerd és szőke cica szemmel, melyek csak ritkán egyeznek, és az ebből adódó komikum ad egyfajta ízt a sorozatnak. A második válaszom pedig egyértelmű: ha másért nem is, a remek eyecandy-ért, Penny-ért, már megéri nézni a sorozatot. Iszonyatosan jól néz ki Kaley Cuoco! Egy kis ízelítő következik belőle:

Én megmondtam! I love Kaley Cuoco! :)

Egyébként a karakterek sem nagyon lopták be magukat a szívembe (már ez is a múlté, az összes karaktert szeretem /2010.01.03./). Leonard-ot már az elején inkább csak sajnálni tudjuk, mint együtt érezni vele. Már-már túlontúl töketlen. Sheldont pedig az elején kifejezetten utáltam. Csak az első évad vége felétől kedveltem meg. Penny,azon kívül hogy kibebaszottul dekoratív, olyan so-so karakter; olykor nagyon jó, máskor meg szimplán lapos. Raj engem kifejezetten idegesített, de már csípem. Howard-ot nagyooon csípem (más a Studio 60 on the Sunset Strip-ben is komáltam Helberg-et), csak ő meg olyan mellékszereplő, kezdetnének a karakterével több mindent (kezdtek is).

Igazából Leonard-ra, Sheldon-ra és Penny-re van építve az egész sorozat, mégis az első évad vége felé, és a második évadban már inkább csak Sheldon és Penny a húzó karakter. Gondolom az írók is észrevették, hogy a közönség őket kedveli leginkább, emiatt is írtak valószínűleg annyi közös jelenetet a két karakterrel. Sheldon, tudálékosságából adódó übersége és a külön kis "elefántcsont tornya" melyben él, s amit megsérteni bárkinek tilos, olyan remek szituációkat eredményez mely a legelső humorforrása a sorozatnak. Penny kinézete és bája, valamint ahogy néha felveszi a kesztyűt a nerd-ekkel szemben, az remek.

Összegezve az egészet, a The Big Bang Theory, talán nem a világ legjobb sitcom-ja, de fejlődőképes (ez meg is történt, emiatt változott véleményem). Minél több részt lát az ember, annál inkább tetszeni fog, a második évadtól már egész jó - bár még az sem üti meg a How I met...-et (a 3-ik évad nálam már elérte azt a szintet). Mégis, ha nincs más, vagy egy kicsit nerd vagy, vagy ha épp ellenkezőleg, akkor is remek kikapcsolódáshoz juthatsz ha, megnézed ezt a sorozatot. Szerintem megér egy próbát!

És utóirat gyanánt jöjjön az egyik kedvenc párbeszédem a sorozatból:

- Leonard (Pennyről beszél, aki éppen náluk zuhanyozik): Persze nem azt mondom, hogy ha testi kapcsolat alakulna ki kettőnk közt, akkor nem állnék kötélnek ... akár egy másodperc alatt.
- Sheldon: Szerinted ennek az esélyét javítani vagy rontani fogja, ha észreveszi a "Luke Skywalker -nincs több könny" samponodat? 

-Leonard: Az Darth Vader sampon! ... Luke Skywalker a kondicionáló.

Vááá, olyan csajt találtam a neten, hogy rögtön szerelmes lettem. :)

Kedves férfitársaim, további képeket itt találhattok, vagy a képre kattintva, azt nagyobban!!!

Yummie, yummie...

Hali! Bocsi, kedves olvasóim h. hanyagoltalak benneteket 2 napig. Pultoztam mind 2 este, és utána már nem volt kedvem írogatni. Inkább sorozatot néztem (The Big Bang Theory - majd írok erről is).

Lássuk ma miből is élünk...

Két szauna beszélget:
- Téged miért zártak be?
- Gőzöm sincs..

(Mára ennyi, megyek filmet nézni. Majd holnap irogatok már bővebbeket is...)

Pont ma mesélte vki (asszem a lakótársnőm volt), hogy msn-en beszélgetett egy barátnőjével, és a beszélgetés alatt megjegyezte hogy a profilképen látszik milyen szép a barátnője bőre, mert eltüntek a pattanásai. Meg is kérdezte mivel csinálta mindezt. A válasz egyszerű volt: Photoshop!

Az alábbi videóban nem pattanást tüntetnek, hanem zsírt égetnek, igen hatékonyan:

Ez a bejegyzés, férfitársaimnak készül. Szeretjül a Nintendo Wii-t, főleg az alábbi videó miatt is:

Királyság, kell egy ilyen (csak 90 dolcsi):

Nem is meséltem még mekkora átb*szás a mostani Playboy. Ördög Nóri (a Szombat esti gázláz műsorvezetője) van a címlapján (igazából a hátlapján). Gondolná a magyar paraszt: "No, né' má' a zÖrdög Nóri, nézzük má' meg meztelenül!" Megvásárolják ezt a jó "olcsó" magazint, kinyitják, és nem kapják meg azt, amiért a pénzüket adták. Miért is? Mivel az Ördög Nóris képeken semmit nem láthatunk a hölgy ...khhm... rejtett értékeiből, csak sejtetős képek vannak.

Félre ne értsen senki, nincs semmi bajom a művészi fotókkal, nagyon is szeretem őket, de egy Playboy-ban MEZTELEN NŐK legyenek. Erről ismert a lap, ne csesszék már át az embereket! Ha Ördög Nóri nem akar levetkőzni, akkor NE a Playboy-ban virítson! Menjen az FHM-be vagy a CKM-be, vagy más hasonló lapok hasábjaira. Elképzelem, mennyien vették meg az ehavi lapot, és csalódottságuk miatt, gondolom nem éppen szép szavakkal illethették verbálisan a szerkesztőket. Ha kinyitja az ember a Playboyt, nem egy egész oldalt betöltő művészileg fotózott arcot akar bámulni, hanem a meztelen igazságot érzékien tálalva.

Íme még egy kis ízelítő:

A helyszín a Bespin. Egy dühödt fénykard-csata zajlik Darth Vader és Luke Skywalker között. A fekete lovag egy hirtelen suhintással lecsapja az ifjú jedi kezét, amely a fénykarddal együtt a mélybe esik. Luke körbenéz, és látja, hogy az egyetlen menekülési útvonal az előtte tátongó végtelen mélység)

Darth Vader: Obi van sosem mesélte el neked, mi történt az apáddal, ugye?
Luke: Eleget mesélt róla! Elmondta, hogy te ölted meg!
Darth Vader: Nem... Luke... Én vagyok az apád!
Luke: Hazudsz! Ez lehetetlen!
Darth Vader: Nézz magadba... Tudod, hogy ez az igazság...
Luke: NEM!
Darth Vader: De igen, ez az igazság...és tudod mi van még? Emlékszel arra a réz robotodra?
Luke: Threepio?
Darth Vader: Igen... Threepio... Én készítettem, amikor 7 éves voltam...
Luke: Nem...
Darth Vader: Gondolj bele, mindössze hét éves voltam. És te? Nézz magadra: nincs kezed, nincs munkád és még azt a kétütemű csühös űrhajódat se tudtad kiemelni a mocsárból...
Luke: Hah! Szétlőttem a gagyi Halálcsillagodat! Erre varrjá' gombot vén trottyos!
Darth Vader: Ja, amikor 20 éves voltál! Nevetséges! Amikor 10 éves voltam, félkézzel hazavágtam a Kereskedelmi Szövetség Robotvezérlő Űrhajóját!
Luke: Izé... nem én tehetek róla!
Darth Vader: Ó, most jön a szokásos "Jaj, úgy sajnálom magam! A faterom sosem azt vette nekem szülinapomra, amit szerettem volna...brühühü...a fater a Sith Fekete Lovagja...brühühühü!"
Luke: Kussojjá' má'!!!
Darth Vader: Egy balfasz vagy! Én a te korodban bezzeg már aprítottam a Jedi lovagokat!
Luke: Én meg a T-16-osommal versenyeztem a Beggar Canyonban, vazze!
Darth Vader: Ó, a Császár térdkalácsára! 10 éves voltam, amikor lenyomtam mindenkit a Boonta Eve Openen. Én voltam az egyetlen ember, aki képes volt elvezetni egy Pod Racert... az férfimunka volt kicsim!

{Luke lenéz a feneketlen szellőzőaknába, majd tesz néhány tétova lépést)

Darth Vader: Na, úgy látom tévedtem... Mégse vagy az én kölköm... Nem tom, ki a franc vagy, de hogy az enyém nem, az hétszentség!

{Luke kilép a párkányra, egy pillanatig tétovázik, majd leveti magát a mélybe. Darth Vader utánakiált:)

Darth Vader: Menjél csak Lekvár! Nyiratkozzál meg, elég cikis a séród!

Úgy vettem észre a Lájonszgét majdnem mindenhonnan levetette az új Dzsézön Sztethem film tízsörét (ezért írom fonetikusan, nehogy google-ból a blogomra találjanak). De még megtaláltam egy helyen, így most megosztom veletek. Kicsit sokat fuckoznak benne.

Fűűűű, nem mondok inkább semmit. Inkább nézzétek meg a plakátját (ami sztem elég minimálra sikeredett, katt rá nagyobb nézetért), meg az előzetesét. Misztikus-kungfus... engem egyáltalán nem csigázott fel!